Végtelen osztódás

Gazdag egy hét, mondhatnók, de jön még egy apróság: Eva Babitzová pártot gründol. Hogy kicsoda Eva Babitzová? Nem ismerik? No ez az. A hölgy szakmai körökben ismert, még azt is elmondhatjuk róla, jó menedzser, a médiapiacon otthon van, sikeresen tornázta föl az első helyre a hazai leghallgatottabb kereskedelmi rádiót, az Expresst. Majd néhány hete azt nyilatkozta, boldog, hogy szabad országban élhet, de most már sikeres országban is szeretne élni, ezért belép a politikába. Be is lépett – az SDKÚ-ba. Hogy ott aztán a vegytiszta menedzseri megoldás helyett észrevegye: a politikai pártokban nem az egyszemélyes döntések, hanem a tagságban verbuválódott csoportok alkalmi vagy tartós öszszefogása az, ami elnököt, elnökséget eredményez. Nem úgy megy az, hogy jó a projekt, oszt a tagság közfelkiáltással pártcsúcsokra viszi az egykori vezérigazgató-asszonyt. A szakmában pontosan tudjuk, ki ő, de nem hogy a választó, még az SDKÚ-tag sem feltétlenül hallott a szakmai sikereiről. Pavol Ruskónak akkor, amikor precedensszerűen megalapozta az összeférhetetlenség összeférhetőségét K-Európában, volt egy 40 százalékos, domináns szerepet betöltő televíziója, egy aránylag sikeres rádiója és egy nagy példányszámú hetilapja. oszt kapott nyolc százalékot. Le is égett a politikában, csak közben sikerült az összeférhetetlenség öszszeférhetőségét a gazdasági tárcába visszahoznia, a járulékos korrupcióval egyetemben – nagy karrier, mit mondjunk. Berlusconi-féle karrierek itt nem teremnek. Ha a Markíza főnökének nem sikerült domináns pártot alapítania, vajon egy húsz százalékos hallgatottságú rádió igazgatójának (még csak nem is tulajdonosának) miért sikerülne. A politikában már megedződött, a domináns szerepről mégis csak álmodozó Lipšic vagy Procházka csapatának sem sikerült. Az a baj, hogy az önmagát demokratikusnak tartó politikai vonulat (hogy jobboldal, azt hagyjuk, már a pártelnökök sem tudják, mit jelent a szó) osztódással szaporodik és a tíz százalék lassan már amolyan fél pártorgazmus lesz. Az önmagát ugyancsak demokratikusnak, de baloldalinak tartó garnitúra vezére pedig minden botrány ellenére negyven százalék körül halászik a felmérésekben. Az osztódással létrejövő pártocskák elnököcskéi nem tanulták meg (még a magyarországi baloldal hatalmas bukása után sem, pedig jó példa), hogy országot, pártot vezérigazgatni nem lehet. A párt (a parlament, a kormány, az ország) nem firma, nem kereskedelmi társaság. Lehet annak tekinteni, csak akkor vagy nem jön be, vagy ha igen, az az országnak tragédia – hogy csak Babišt említsük. A hiányzó láncszem, amitől egy csoportosulás politikai erővé válhat, az nem a marketing, nem is a kommunikáció. Hanem az értékrend. Ha nincs, akkor egyszeri használatra hoznak létre pártocskákat (SOP – Schuster, ANO – Rusko, s az SAS is erre tart), ha pedig csak az van és ideológiának hívják, akkor még nagyobb a baj. De ha ideológiai mázzal takarjuk be, hogy a marketingen kívül semmi más nincs, az már katasztrófa. Az elmúlt 25 évben mindegyikre láttunk példát, és mindegyikre van időszerű példa is.Csak megoldás, csak az nincs.