Végre kifizetik a bankok vételárát

Nem vártak a választásokig: az első hitelminősítő intézmény már a vártnál korábban, a héten javított Szlovákia besorolásán.

Az egyik kategóriában ráadásul megjelent az A-minősítés is, s ezzel a többi visegrádi ország szintjére kerültünk, sőt, Lengyelországot már meg is előztük (ott a baloldali kormányváltás miatt egy ideig nem várható rating-javulás). A kedvező döntés az uniós tárgyalások gyors ütemének, a bankkonszolidációnak, az alacsony kamatoknak és inflációnak köszönhető. A kormány gazdasági vezetői ezzel kapcsolatban kötelező optimizmussal megjegyezték: remélik, hamarosan a másik két hasonló hitelminősítő intézet is megteszi ezt a lépést. Ez valóban érdekes lesz, hiszen semmi jel sem mutat arra, hogy az elkövetkező hónapok során megszűnne a nálunk eddig mindig komoly gazdasági következményekkel járó őszi kormányváltás veszélye. A politika és a gazdaság összefüggései iránt érdeklődőket a kormánykoalíció a héten is elszórakoztatta: egy ideig úgy tűnt, hogy a menetrendszerű parlamenti összeveszést az állami alapok önállóságának régóta tervezett megszüntetése váltja ki. A kormánykoalíciós show hagyományos szereplőjeként megszokott SDĽ mellett ezúttal az MKP is kötelességszerűen kiállt a minisztereihez kötődő alapok mellett. Mikor azonban kiderült, hogy ezzel a hozzáállással akár el is dönthetik a még meg sem kezdődött költségvetési vitát, gyorsan elhagyták a küzdőteret. Nem is nagyon tehettek mást, hiszen egyébként nemcsak ideiglenes költségvetéssel kezdtük volna a jövő évet, hanem – költségvetési fedezet híján – még a nehezen kiizzadt közigazgatási reform is dugába dőlt volna.

A héten zárult a háromnegyedév, így a bankok egymás után hozták nyilvánosságra mérlegüket. Általában komoly nyereségről számoltak be, amit a stabilitás szempontjából sokkal jobb volt hallgatni, mint a néhány évvel ezelőtti híreket. Leginkább a ČSOB bejelentése volt érdekes, amely felvetette, hogy megvásárolná a Postabankot. Erről ugyanis egyre inkább olyan információk látnak napvilágot, melyek nem feltétlenül töltik el örömmel a betéttulajdonosokat. Csak érdekességként: a héten mind a takarékpénztár, mind pedig a VÚB bejelentette: lényegében tisztázódott, mikor is fizetik ki tulajdonosaik a privatizációs vételárat. Mert ugyan egy ideje elégedettek vagyunk, hogy a hazai nagybankok végre megbízható kezekbe kerültek, azt viszont sokan nem tudják, hogy az új tulajdonosok rejtett hiányosságokat keresve őszre halasztották a fizetést. A múlt örökségének kockázatát egyébként az OTP is beépítette az IRB megvételére kidolgozott szerződésbe – a 700 millió koronás vételárból 250 milliót egy különszámlán tartanak majd, és ebből fedezik az IRB esetlegesen elvesztett futó pereit. Újabb 289 millió koronát pedig a Nemzeti Vagyonalaptól (FNM) az adóhátralékok miatt kiszabott büntetés fedezésére kapnak. Mivel a szerződés szerint a későbbiekben felbukkanó további, a múltban gyökerező büntetéseket is fedezi az FNM, esetleg megtörténhet, amit 1999 elején jelentett ki egy ismert hazai bankszakember: az IRB esetében a maximális cél, hogy akár egy koronáért eladva biztosítsák továbbélését.

Váratlanul bonyolódott a Transpetrol részleges privatizációja. Egy járási bíróság annak az ismeretlen társaságnak a kérésére, amely egy másoktól megvásárolt követelés fejében bírósági végrehajtóval szeretné elkoboztatni az állami vagyonból kinézett Transpetrol részvényeket, zárolta a kérdéses részvénycsomagot. Az eset várhatóan egyszer majd bekerül a működésképtelenség határán vergődő szlovák gazdasági jog legsötétebb éveit taglaló tankönyv tragikomikus esetei közé, most azonban elég gondot okoz azoknak, akik azt hitték, hogy legalább a Transpetrol 49 százalékát sikerül cirkusz nélkül magánosítani.

A privatizációnál maradva, a héten eldőlt, hogy az SPP magánosítása során nem csak azokat nem ismerhetjük meg, akik eredetileg érdeklődtek a gázművek iránt, hanem azokat sem, akiket az illetékes bizottság komoly jelöltként a második körbe juttatott. Hol van már Mária Machová privatizációs miniszter romantizmusa, aki az SPP privatizációjának megindításakor bejelentette: a komoly vevők közt csak az ár dönt majd és szerinte ajánlataikat a parlament előtt, a tévé egyenes adásában kellene felbontani.