Város extrákkal

Szép ez a város – nyugtázom elégedetten Pozsony utcáit járva –, különösen hogy az augusztusi enyhe talaj menti fagyok ellenére is veszettül tombol az idegenforgalom, mulat a nép. Ámbár ezzel a „veszettül tombolással” vannak kisebb gondok. Például az, hogy egy nagyhatalom úgy néz ki, végérvényesen és visszavonhatatlanul birtokba vette – vagy megszállta? – azt a teret, melyen egykor Kossuth apánk hozta a nép tudomására az önálló magyar kormány létrejöttét. A Gázai övezetből érkező fotókat idézi az Amerikai Egyesült Államok pozsonyi nagykövetsége előtti látvány – a betonkolosszusok, a drótkerítés, valamint a biztonsági emberek hada, akiknek mindenki gyanús, ki él és mozog. A plebs fiai és leányai rendezett libasorban járulnak az úr – jelen esetben a kirendeltség illetékes munkatársa – színe elé, hogy megkapják a szebb világba szóló vízumot. A városi rendőrök szemfülesebbek lettek az idegenforgalmi idény beköszönte óta eltelt hetekben, és egyre újabb trükköket eszelnek ki a hajléktalanok ellen. Mert a hajléktalan is csak ember, akinek ennie, tisztálkodnia és olykor aludnia kell – de nem Pozsony központjában. Hogy milyen rendelet alapján toloncolják ki őket a belvárosból, és hogy miért jobb, ha a peremvárosokban kéregetnek, örök titok marad számomra. Miképp az is: hogy van az, hogy a főváros legtöbb hajléktalanszállása a nyári hónapokban bezár? Pozitívumként kell viszont értékelnem, hogy valamilyen beteges elme szüleménye folytán tele lett a város tehenekkel. Ez képzőművészet, mondják a témához értők, és ebben lehet valami, mert a turisták nemzetiségre, fajra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül egyaránt szívesen pózolnak a műanyag, általában kékes-rózsaszínes árnyalatokban pompázó tehenek mellett-alatt-fölött-között. Van persze gyakorlati haszna is a dolognak: a minap a tehenek árnyékában szerényen megbúvó, pénzért muzsikáló – vagy kolduló? – diákokra figyeltem fel. Bár szakmailag korántsem álltak a helyzet magaslatán, azt azért kivettem, hogy valamiféle „jesztrdéj”-ről énekelgettek ott, a tehén farának jótékony takarásában. Lelkük rajta – majd elmúlik ez is.