Variációk két dudásra

Bár mindkét mondat eléggé semmitmondó, azért érzékelni lehet, hogy a két párt nem szeretne mindenáron egymás vetélytársaként indulni.

A 2016-os parlamenti választás még elég messze van, addig pontosan háromszor, a megyei, az európai parlamenti és az önkormányzati választások során mérettethetik meg magukat a pártok, s ezen felül a köztársaságielnök-választás is egyfajta lehetőséget biztosít a tárgyalásokra, a gondolkozásra.  Ha a 2010-es és a 2012-es parlamenti választások eredményét nézzük, a Híd mindkétszer legyőzte az MKP-t. De az akkori számokból és az azóta megjelenő közvélemény-kutatásokból is rendre kiderül, hogy azMKP-nak megmaradt a stabil szavazóbázisa, a gyakran emlegetett „százezer magyar”, akik valószínűleg még akkor sem hagynák el a pártot, ha egyértelmű lenne, hogy 2016-ban sem jut be a parlamentbe. Mivel a Híd sem lehet teljesen elégedett, hiszen támogatottságát folyamatosan hat-hét százalék körül mérik – egyfajta patthelyzet alakult ki. Ha az elkövetkező időszakban nem változik semmi, valószínűleg marad az erősebb Híd és a parlamenten kívüli MKP, de a magyar parlamenti képviselet továbbra is gyenge lesz. A Híd ellenzékben van, az MKP pedig a parlamenten kívül, és kevés okunk van feltételezni, hogy most bármelyik is előrántana valami új csodafegyvert, amellyel teljesen le tudja győzni a másikat. Lassan tehát itt lenne az ideje, hogy elkezdjenek gondolkodni a patthelyzet megoldásán. Az együttműködésnek rengeteg formája van, nem kell újra egyesülni, hiszen az MKP pártszakadásának is az volt az egyik komoly kiváltó oka, hogy az eredeti rendszert – mely némileg megőrizte a három anyapárt sokszínűségét – az egyszínű politizálás váltotta fel. Aztán az együtt politizálás helyett az egyik csoport végül egyszerűen kinyomta a másikat a vezetésből. Egy újabb, korai pártegyesülés után valószínűleg újra valami hasonló következne be. Ám el kell fogadni azt a tényt, hogy a szlovákiai magyarság képtelen két pártot bejuttatni a parlamentbe, viszont nagyon sajnálhatjuk az így elvesző szavazatokat. A közelgő megyei választások, majd az európai parlamenti és a 2014-es önkormányzati választások nagyon széles skáláját nyújtják a tárgyalási lehetőségeknek. Lehet koalíciózni, viszszaléptetni, közös vagy független jelöltet állítani, vagy csak egyszerűen beszélgetni. Nem kell mindenáron az egységes, egyszínű és egypárti magyar képviselet, mert a kisebbségben élő szlovákiai magyaroknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy akár ideológiai beállítottság, és nem csak a magyarságuk miatt szavazzanak egy pártra. Az együttműködésnek sok formája van. Politikusaink lehetnének végre annyira bölcsek, hogy megtalálják a játékelmélet úgynevezett win-win stratégiáját, melyben nem csak vesztes és győztes van. Ehhez nyilván sok békát le kell nyelni, sok dolgot meg kell változtatni, mindenkinek hátrább kell lépnie egyet, de erre most van közel három esztendő. Hozzá lehet fogni.