Vallási okokból zárva

Ott van mindjárt a szlovák alkotmány elején, hogy az ország berendezkedése nem kötődik semmilyen ideológiához és valláshoz, egyszerűen csak demokrácia. Végignézve az ultrakonzervatív parlamenti képviselők számát, ez lesz az egyik mondat, amit a legtöbbször fognak ragozni a következő négy évben.
Az ultrakonzervatívok már Mária Patakyová emberi jogi biztos éves jelentésének megalázó elutasításakor is megmutatták, hogy csak a katolikus egyház doktrínáin keresztül hajlandók nézni a világot. És biztosak lehetünk a folytatásban, elsőnek itt van mindjárt a vasárnapi zárvatartás kérdése a járvány után is. A valódi indokukat még nem mondta ki egyikük sem, hogy a vasárnapot bibliai értelemben kell bevinni a politikába.

A kormánykoalíció egy része Milan Krajniak munkaügyi miniszterrel az élen arról papol, hogy mindenkinek joga van vasárnap megpihenni és a családjával lenni. De ha ezt az az ember mondja, aki az utolsó keresztes lovagnak nevezi magát, nehéz elhinni, hogy a dolog világi oldala érdekli. Az OĽaNO és Igor Matovič kormányfő is azt mondja, a családok megérdemelnek legalább egy napot együtt… A párt képviselőinek pedig szabad kezet adna ebben a kérdésben. A kormány megalakulásakor azt mondta, érzékeny témákban és a vallási meggyőződésükkel kapcsolatos kérdésekben kapnak szabad döntési jogot a kormánypárti képviselők. Világos, hogy a vasárnapi zárvatartás újabb pofon akar lenni a szekuláris államnak, amely a berendezkedése szerint nem avatkozik be a vallásokba, és nem részesíti előnyben egyiket sem. Csak hamis szónoklatok ezek családbarát politikáról és az elárusítónők megvédéséről.

Ha következetesek lennének, akkor az államnak ugyanígy meg kellene védenie a vasárnapi kizsákmányolástól a szegény pincéreket, szakácsokat, a művészeket és még ki tudja hány meg hányféle munkást – mindenkit, aki nem a stratégiai ágazatokban, az egészségügyben és a fegyveres testületeknél dolgozik.
A másik oldalon sok kiskereskedelmi alkalmazottnak megfelel a vasárnapi munka és a betiltásával meg lennének rövidítve. Például a diákok is, akik ekkor tudnak pénzt keresni.

A konzervatívok az elárusítónők megvédéséről beszélnek, de nem foglalkoznak a valódi problémáikkal. Sokan közülük kényszervállalkozóként kénytelenek dolgozni, így elesnek az alkalmazottaknak járó előnyöktől és juttatásoktól, beleértve a hétvégi pótlékot és a fizetett szabadságot.

Ha az állam valóban meg akarná őket védeni, akkor ellenőrök hadseregét küldené ki a terepre, hogy felszámolja a munkaadók különféle praktikáit.

A vasárnapi munka betiltása csökkentené a foglalkoztatást is, mivel a hatnapos munkahetet kevesebb alkalmazottal is le lehet húzni. Abszurd tehát ilyesmit javasolni a válság idején, amikor soha nem látott mértékű gazdasági visszaesést jósolnak és a munkanélküliség felkúszhat 10 százalék fölé.

Valamiféle kompromisszumot a liberálisok javaslata jelenthet, hogy ha az alkalmazott azt szeretné, lelkiismereti okokból vasárnap nem kellene dolgoznia. Azonban a kompromisszumok sosem fértek össze a doktrínákkal.

A szerző a Trend kommentátora