Válaszra várnak a vajdaságiak

Ezzel a szöveggel bocsátotta útjára alig néhány hete a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) azt a támogatói listát, amely mögé időközben felsorakozott a többi párt is, sőt lényegében a teljes vajdasági magyar közvélemény. Az aláírásgyűjtés hírét hivatalos szinten Budapest kezdetben igencsak rosszallóan fogadta, szóvivői, majd államtitkári szinten próbálta lefékezni a kibontakozó és lassacskán már visszhangként magyarországi terepen is témává váló akciót, az „előcsatározások” nyomán azonban egyre világosabbá válik, hogy a probléma megkerülhetetlen. S normális tárgyalások medrébe terelhető. De miről is van szó? Leegyszerűsítve arról, hogy Magyarország november 1-jével vízumkényszert vezet be Szerbiával és Montenegróval (valamint Ukrajnával) szemben, a vajdasági magyarok tehát csak a sorban állással és nem kis költséggel megszerzett okmány segítségével utazhatnak majd Magyarországra. Mint utóbb kiderült, a magyarigazolványnak ebben nincs semmilyen szerepe; a bizonytalanság és az elkeseredettség láttán lépett tehát a VMDP, amely eleddig is a kettős állampolgárság intézményét javasolta megoldásként. Az aláírásgyűjtési kezdeményezéshez szinte azonnal csatlakozott a Vajdasági Magyar Szövetség, majd a többi ottani magyar érdekvédelmi szervezet is, miközben kisebb fajta szenzációnak számít, hogy az eddig egymással jobbára veszekedő pártok most egy asztalhoz ülve közösen intéznek majd levelet Medgyessy Péterhez. A magyar miniszterelnök szabadkai látogatásakor értesülhetett arról, hogy Szerbia nem gördít akadályt a kettős állampolgárság elé – ezt maga Zoran Zsivkovics szerb kormányfő közölte.

A lecke tehát fel van adva. A Budapestről érkező első reagálás szerint a magyar diplomácia ezzel a kérdéssel nem kíván foglalkozni, mivel „ez problémákat generálhatna, márpedig a magyar külpolitika a régió stabilitásának, nem pedig a problémák generálásának irányába megy”, hasonlóképpen „miért lenne több joguk a vajdasági magyaroknak a kettős állampolgárságra, mint például a kárpátaljaiaknak és a felvidékieknek”. Megérthető ugyan – folytatódik a lamentáció – hogy a vajdasági magyarok emocionális okokból, valamint attól a félelemtől vezérelve, hogy az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezedik Magyarország EU-csatlakozását követően, megoldásokat keresnek, azonban „nem jó irányba teszik ezt”. Néhány napra rá egy „illetékes” budapesti tisztségviselő már úgy nyilatkozott, hogy az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma, úgyszintén: „a vajdasági magyaroknak le kellene mondaniuk szerb állampolgárságukról ahhoz, hogy magyar útlevelet kaphassanak”. És egyébként is, Magyarországnak újra kellene tárgyalnia az Unióval a már lezártnak tekinthető bel- és igazságügyi fejezetet. Majd színre lépett Kovács László külügyminiszter is, mondván, „az Európai Unióban nem adnak kollektív alapon kettős állampolgárságot, csak egyéni elbírálás alapján”, Kardos Gábor, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének oktatója pedig irreálisnak nevezte, hogy Magyarország csatlakozása után a vajdasági magyarok szabadon beutazhassanak az EU-ba, Szerbia és Montenegró többi állampolgára pedig nem. Tegyük hozzá azonnal, az Újvidéken megjelenő Magyar Szó c. napilapot levéláradat özönlötte el, a témához hozzászólt egy magyarországi olvasó is, írásából azért idézünk hosszabban, mert nem a diplomácia nyelvén mondja el az aggályokat: „Ha a vajdasági magyarok magyar útlevél birtokába jutnának, akkor azt arra használnák fel Magyarország EU-csatlakozása után, hogy más EU-tagországokba menjenek munkát vállalni, legálisan vagy illegálisan, ez pedig károsan érintené a Magyar Köztársaság nemzetközi megítélését. A magyar állampolgárságért meg kell dolgozni és nem lehet mindig megkapni. Az állandó nyavalygás miatt az anyaországi magyarok érzéketlenné válnak az önök gondjai iránt”. A dilemmákat megtoldották mások is: a vajdasági magyarok hol adóznának, hol töltenék le katonai szolgálatukat, s megilletné-e őket a szavazati jog? Más szóval: a mintegy 300 ezernyi vajdasági magyar csak teher, a kezdeményezés pedig zavarja az ország EU-ba való menetelését.

A vajdasági magyar politikusok óvakodtak az indulatos megnyilatkozásoktól, viszont a megannyi érdemi elemzésből és hozzászólásból, valamint dr. Szalma József jogászprofesszor cikksorozatából egyértelműen kiderült, hogy az Európai Unióban már honos a kettős állampolgárság intézménye, ezt a szerbiai törvények is megengedik, az elvándorlást pedig éppen a jelenlegi magyar törvények ösztönzik, amelyek állandó magyarországi letelepedést és munkahelyet feltételeznek. Csorba Béla VMDP-s politikus így fogalmaz: „A jelenlegi magyarországi gyakorlat sokkal inkább serkenti a végleges elköltözést, az agyelszívást és a határon túli magyarok vagyonának, tőkéjének átömlesztését, mint az alanyi jogon (tehát elköltözés nélkül) adandó állampolgárság”. Mindezt persze Pesten is nagyon jól tudják. A legutóbbi balkáni háborúk miatti kényszerűségből több tízezer vajdasági magyar fiatal telepedett át Magyarországra, magukkal vitték szaktudásukat és tőkéjüket. Aki akart, az már elment. Akik maradtak, nincs szándékukban távozni. Szülőföldjükön akarnak élni, de nem bezártan. Számukra a kettős állampolgárság nem az elvándorlást ösztönözné, hanem a maradást, az útlevél (mert lényegében ez a fontosabb!) pedig a mozgásszabadságot biztosítaná. Az egyetlen kérdés pusztán az, hogy mindez mennyire bolygatná meg a magyarországi belpolitikai (erő)viszonyokat.