Vad vágtában a gázárak

A villany, a víz és a fűtés jövő évi drágulásának mértéke után legutóbb a gáz 2003-as árát is megállapította a nyilvánosság előtt egyelőre kevésbé ismert, ám annál komolyabb szerepet vállaló intézmény, a Hálózati Ágazatokat Szabályozó Hivatal. Döntése szigorú: bár átlagosan „csak” egyharmadával drágul a földgáz köbmétere, a háztartások számára az áremelkedés átlagosan 43,7 százalékot tesz ki, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb fogyasztóról van-e szó. Ebben az évben – az őszi parlamenti választások miatt – a kormány nem borzolta a polgárok idegeit a meghatározó fontosságú szolgáltatások árának felsrófolásával, de semmiről sem maradtunk le, mert jövőre mindent behozunk. Pontosabban, nem mindent, hiszen a villany, a víz, a földgáz 2004-ben is jelentősen drágul, valamikor 2005 tájékán érjük el a valóságnak megfelelő árszintet; akkortól már csak az éppen aktuális éves infláció mértékével változnak az árak. Egyébként nem mondhatjuk azt, hogy példátlan drágítási hullám előtt állunk, hiszen 1999 nyarán egyenesen 50 százalékkal, 2000-ben pedig 30 százalékkal drágult e kulcsfontosságú, különösen a fűtési idényben nélkülözhetetlen energiahordozó. A jövő évi árugrás ellenére marad a keresztdotáció, mivel még mindig nem a piaci árszinten jutunk hozzá a földgázhoz. Ahogy az árszabályozó hivatal egyik illetékese mondta: 2003-ban valójában 70-75 százalékkal kellene emelkednie az árnak, de ezt szociális okok miatt nem merték meglépni. Az mindenki előtt világos, hogy a földgáz számos termék végösszegébe épül be, vagyis drágulása garantáltan növeli egyebek között a fűtés és a motorbenzin árát. A Slovnaft máris jelezte, jövőre csak az utóbbi tényező miatt 30 fillérrel kerülhet többe a benzin literje. És akkor még nem beszéltünk a hozzáadottérték-adó alsó kulcsának emeléséről, ami még meredekebbé teszi az áremelést. Nyilvánvaló, hosszú távon nem tartható fenn az eddig szociális okok miatt mesterségesen alacsonyan tartott árszint. Ilyenkor illik beszélni a világpiaci hatások begyűrűzéséről, a realitásról, esetleg az Európai Unióhoz történő alkalmazkodásról. Ez mind igaz, viszont az is tény, hogy a szlovákiai átlagfizetés, a pozsonyi csinos bérek ellenére nemcsak az unió átlagától marad el jelentősen, hanem a velünk egy csónakban evező Csehország, Lengyelország és Magyarország bérszintjétől is. Sajnos, nincs az az árszabályozó hivatal, amelyik ezt figyelembe véve kíméletesebben vezényelné le a drágítást.