Űzött vad a hiénák között?

Ha a szlovákiai magyarok szemüvegén keresztül nézzük a helyzetet, akkor Zuzana Čaputová újraindulása lenne a legjobb. Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás, és ez a kisebbségekre különösen érvényes. 2019-ben elindult egy közösségegyeztető folyamat az elnök asszony és a magyar kisebbség képviselői között arról, hogy miként élünk Szlovákia határain belül. A korlátozott lehetőségekben nem történtek nagy változások, de ugyebár az elmúlt 2-3 évben egységesen mindenkinek a Covid-19 volt a legnagyobb gondja.

A 2021-es népszámlálást követően 2022-ben az elnök asszony felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok a legnagyobb lélekszámmal rendelkező kisebbség Szlovákiában, s leszögezte: azt szeretné, ha a törvények a nemzeti kisebbségek számára a lehető legkedvezőbb mutatókat vennék figyelembe. 2023-ban Čaputová szerint javult, de még távolról sem ideális a nemzeti kisebbségek helyzete Szlovákiában, és hiányzik a kisebbségi törvény. Ebben teljes mértékben igaza van, hisz, bár igyekeznek jobban odafigyelni ránk, azért csak meg kell vívnunk a magunk kis csatáit. Vannak politikai erők, amelyek szúrós szemmel néznek a kisebbségekre, s hiányzik az akarat, hogy egy kisebbségi törvényt nyíltan meg lehessen vitatni a felsőbb körökben.

Egy fecske nem csinál nyarat, de az bizonyos, hogy az elnök asszony próbál emberségesen hozzáállni a kisebbségek sorsához. Viszont lesz elegendő ereje ahhoz, hogy újra ringbe szálljon az elnöki posztért? Még gondolkodik a dolgon, és a végső döntés meghozatala előtt bizonyára alaposan mérlegelni fogja az érveket és ellenérveket, és amennyiben jelenleg a mérleg nyelve éppen abba az irányba mozdult el, hogy a következő időszakban is megpróbálna államfő maradni, ez gyorsan megváltozhat az előre hozott parlamenti választás után. Őszintén szólva nem lehet egyszerű feladat egy szétzúzott megbízott kormányt összeterelni jó pásztori módra, de Čaputovának valahogy mégis sikerül kézben tartania a dolgokat. Mi történne viszont akkor, hogy ha esetleg egy olyan politikai erő kerülne hatalomra, amelyik teljes mértékben megpróbálná kisajátítani az országot? Vajon Fico keze alatt is meg tudná tartani ezt a kiegyensúlyozott munkamorált a köztársasági elnökünk?

Elég nehéz úgy tevékenykedni, hogy ha az érdekek különbözőek. Félő, hogy egy ilyen mértékű hatalomátvétel elvenné a kedvét Čaputovának az államfői pozíciótól, és mégsem indulna a következő elnökválasztáson. Itt most már a kérdés az marad elsősorban, hogy ha tényleg megalakul egy újabb Fico-kormány, s ezek a politikusok nyomást kezdenek gyakorolni Čaputovára, akkor mennyire fogja tudni állni a sarat a hátralévő idejében? Fico az utóbbi időben arról beszélt, hogy olyan típusú országvezetés, mint amilyet Orbán Viktor gyakorol, megfelelő lenne Szlovákia számára is. Nos, ha magyar szemmel nézzük, akkor az ott élő magyaroknak ez talán jó (már akinek), viszont tudni kell, hogy egy erősen nacionalista szellemben történő igazgatásról beszélünk (mert mi magyarok vagyunk, ugye – hangzik el rendszeresen a pódiumon). Ha Fico ráhangolódik erre a „nacionalista országvezetésre” (márpedig akkor mi szlovákok vagyunk – ez fog elhangzani), akkor nekünk, magyaroknak, itt nem lesz olyan jó, mert hiába a magyar szomszéd, mi itt kisebbség vagyunk. S akkor bizony minden, amiért eddig Čaputová küzdött, könnyen köddé válhat.

A remény hal meg utoljára, azt mondják, s ha kedvező eredményeket hoz az idei parlamenti választás, akkor jövőre valószínűleg az elnök asszony újra ott lesz az államfőjelöltek között.