Üzenet lentről a centrumba

Az olasz szocialista miniszterelnök megbukott, a francia szocialista államfő nem indul újra. Angela Merkel lesz az egyedüli, aki nekifut a kancellári poszt újbóli megszerzésének, miközben körülötte gyorsan cserélődnek az európai vezetők. Franciaországban elnökválasztás, majd nem sokkal később parlamenti választást tartanak, átrendeződhet a francia belpolitikai térkép. Míg tavaly év végén még csak a görög Podemosról beszéltünk, most úgy tűnik, a politikai cunami a legnyugatibb demokráciákon is végigsöpör.Ez komoly bizonytalanságot teremt a Magyarország és Szlovákia méretű országok számára. Egyszerűen megjósolhatatlan, hogy például az eurózóna meddig létezne, ha a Nemzeti Front és Le Pen nagyobb befolyást szerezne, netán az elnöki székbe ülne Franciaországban. De már egy többszereplős német koalíciós kényszer is sokat fog színezni a politikán, nem is szólva arról, hogy az olaszoknál Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalma hasíthat a következő parlamenti választáson. Míg a németek erős Európát akarnak, mert az országuk akkora, hogy nekik ez a nemzeti érdekük, és ebben gyökerezik a fenntartható kereskedelem- és gazdaságpolitikájuk, addig a többiek önállóbb, erősebb nemzetállamokat prédikálnak. Csakhogy ez mit jelent? Kevesebbet egyeztetnének Brüsszelben, vagy ugyanennyit, csak másról? Európai seregről és nem a versenypolitikáról? Hogy fog növekedni úgy Európa a világban, hogy közben nemzetei magukba fordulnak? Hogyan festene az, ha az ExxonMobil olajtársaság elnökéből az USA külügyminiszterévé avanzsáló Rex Tillerman tárgyalna egy Grillóval, Le Pennel vagy más antiglobalista erővel? Mi lesz a közös nevező, ha nem az euroatlanti biztonság (NATO) vagy a közös kereskedelem? A globalizációt visszacsinálni aligha lehet, de úgy alakítható, hogy kevesebbeket rekesszen ki, többeknek adjon lehetőséget. Ezt követelik azok a választók, akik a politikai centrumon kívülre adják voksukat, mindenféle színre, jelöltre. Abban még bízhatunk, hogy nem a szélsőségekkel azonosulnak – vagy csak egy-egy témában, de nem ideológiában –, hanem az uralkodó elit jobb belátását szeretnék elérni. Üzenet a politikai centrumnak, hogy máshogy kell csinálni. Hogy a centrum jobb- és baloldala közti elmosódó különbség nem elég. Az ígéret nem elég. Változást akarnak, érezhető változást, ha nem is rögtön anyagi értelemben, de perspektívában, kiszámíthatóságban és társadalmi környezetben.A következő hónapok azt dönthetik el, hogyan reagál erre az elit: vagy bedurvul és még inkább mélyül a szakadék a választók és kormányzó erők között, vagy megkezdődik a furcsa hibridek alakítása a paletta széle és közepe között. Utóbbi a békésebb megoldás, úgyhogy a politikai centrum elitjének muszáj lenne meghallani a választókat, egyébként a választók is bedurvulhatnak, ezt pedig sokkal nehezebb megállítani a katasztrófa előtt.