Újra a női test

A csatornakapcsolgatás közben ugyanis egyszer csak egy olyan műsorra akadtam, amelyet percekig hitetlenkedve bámultam, azzal az érzéssel, hogy ilyen nincs, nem lehet a mai felvilágosult világban. Ez a műsor mindent megtestesített, ami az emberi (női) test tárgyiasítását, a szereplők emberi méltóságának semmibe vételét illeti.

Bizonyára sokan ismerik A nagy ő című műsorokat, amelyben egy férfi keresi a párját, válogat a nők között, akik szintén különféle megalázó és kevésbé megalázó helyzetekbe kerülnek közben. És ismerik az egyéb párkereső műsorokat, amelyek főként az emberi testek legváltozatosabb helyzetben való mutogatásáról szólnak. Egyikből sem hiányzik a szexualitás bemutatása. A most látott műsor azonban ennek egy sokkal borzasztóbb változata. A „válogatásban” részt vevő nők egy kirakatszerű keretben állnak anyaszült meztelenül, úgy, hogy a fejük nem látszik. Egy férfi válogat a nők közül, tehát csupán a testüket nézegeti és elemzi a műsorvezetővel. Percekig értekeznek arról, hogy az öt nő közül egyet el kell küldeni, és a többi maradhat csak a kirakatban. Miután aprólékosan megbeszélik, melyik nő melyik testrésze miért tetszik vagy nem tetszik a férfinek, rámutat az egyik testre, akit ekkor nevén szólít a műsorvezető, a test kilép a kirakatból, úgy meztelenül odaáll a férfi elé, aki bocsánatot kér tőle, hogy elküldi, és búcsúzóul megölelik egymást.

Ezekkel a műsorokkal kapcsolatban lehet azt mondani, hogy hiszen a szereplők beleegyeztek a feltételekbe, esetleg még pénzt is kapnak azért, hogy a testüket ilyen módon közszemlére teszik. De a dolog nem ilyen egyszerű. Mi is a baj ezzel?

Az emberi test szexuális tárgyiasításáról van szó, ami azt jelenti, hogy a testet, annak egy részét vagy funkcióit elválasztják emberi jellemzőitől, amely így egy tárgy szerepét tölti be. A tárgyiasítás célja az, hogy mások örömüket leljék a test megtekintésében.

A reklámok is gyakran dolgoznak a szexualitás megjelenítésével, elsősorban a női testet használják ehhez. A lányok pedig ebben a környezetben szocializálódnak. A média által sugallt képnek próbálnak megfelelni, és önmagukra is tárgyként tekintenek. Ennek a kiretusált, tökéletesített képnek azonban lehetetlen megfelelni, és innen eredeztethetőek a mentális diszfunkciók, a táplálkozási zavarok, az önértékelés és az önbecsülés csökkenése. Mindezek a diszfunkciók lassan alakulnak ki, kisgyermekkortól kezdve, már az óvodában találkoznak vele a kislányok, az iskolában ez a láthatatlan elvárás egyre fokozódik, a tökéletes testalkat elérésére való törekvés, a környezet pozitív vagy negatív visszajelzései az érzékeny gyermeket, tinédzsert elbizonytalaníthatják. Ha a családban nem talál támogatásra, nincs, akivel megbeszélje, hogyan lehet önmaga, és hogyan birkózhat meg a fenti problémákkal, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet.

A megoldást az jelentheti, ha beszélünk gyermekeinkkel a valódi emberi értékek fontosságáról, az emberi méltóság megtartásának fontosságáról. A fentebb leírt tévéműsorok pedig a negatív példa felmutatását jelenthetik. Akárcsak a mesében a jó és a rossz megkülönböztetése.