Újabb seb a világ testén

A világ jó érzésű, békeszerető lakosaira megint néma csend borult. Tegnap a reggeli órákban összehangolt terrorcselekmény, véres robbantássorozat történt a londoni metróban és több városi autóbuszon. Mikor ezt a jegyzetet írom, még nem tudni egészen pontosan, hányan sérültek meg és hányan haltak meg a Londont ért támadássorozatban.

A New York-i és a madridi tragédia után Nagy-Britannia fővárosát is elérte, amire – valljuk be – végül is számítani lehetett, az ártatlan áldozatokkal járó, esztelen vérengzés. A világ döbbenten és tehetetlenül szemléli a tévéközvetítések elborzasztó képsorait, aggodalommal vegyes félelemmel fogadja a percenként változó híreket a tragédiáról.

Már megint jajveszékelő emberekről, vérző járókelőkről, az utcán sebtiben felállított elsősegélynyújtó sátorokról, kivonuló harckocsikról tudósít a média, már megint a tomboló terror képei tolakszanak elménkbe, hogy egy percre se feledjük, mindennek ára van.

A világ újra és újra kénytelen megtapasztalni, mennyire reménytelen és kilátástalan küzdelem részese egy láthatatlan ellenséggel vívott harcban. Nincs helye az önáltatásnak, a többnyire önző érdekeket követő békefenntartásnak álcázott kegyetlenkedések ide vezetnek. A terrorizmusellenes fegyveres harc elsősorban gazdasági érdekek védelmén alapszik, ne legyenek illúzióink. Be kell végre látnunk, a fanatikus merénylők és terroristák gátlástalanságáért a világ vezető hatalmainak gátlástalansága is felelős. Az áldozatok kiontott vére láttán – tűnjék bármilyen demagógnak is az alábbi – legfőbb ideje, hogy a világban véget vessenek az öldöklésnek és a vérontásnak. Véget kell vetni a szemet szemért, fogat fogért politikájának, az áldozatokat nem támasztja fel senki.

Nevezzenek gyávának, de minden körülmények között az élni és élni hagyni parancsának kell megfelelnünk. Legyen elég bátorságunk a gyávasághoz! E nélkül sosem lesz vége. Most már egyszer s mindenkorra, legyen elég!