Új fiúk a szupermarketben

„Európa nem szupermarket” – ezekkel a szavakkal vette kezelésbe Macron a közép-európai államokat röviddel beiktatása után. Azt próbálta meg elmagyarázni a szocializmus ideje alatti önmegtartóztatás után túlzásokba eső, még baloldaliként is nemzeti kormányoknak, hogy az EU másról szól.

Sokkal inkább sorsközösség, sokkal több benne az együttműködés, az egymás iránti szolidaritás, és nem csupán az előnyök élvezése, a pénz lenyúlása a cél. Szóvá tette a kelet-európai politikai vezetők cinikusságát, és arra figyelmeztetett, hogy mindennek meglesz a következménye. „Macron új fiú a politikában, meg fogjuk nézni, biztos vannak elképzelései. A belépője nem túl biztató, azt gondolta, a barátságnak az a formája, hogy rögtön belerúg a közép-európai országokba. Ez itt nem szokás, de szerintem majd kiismeri itt magát” – jött Orbán Viktor riposztja.

A budapesti találkozó várhatóan központi témája szintén hasonlóan parázs vitát ígér: Macron kampányának egyik fontos eleme volt az olcsóbban dolgozó, s így Franciaországban negatív bérversenyt okozó kelet-európai munkavállalók számának korlátozása. Szerinte úgy működne jól a bérezés, ha a kiküldött munkásoknál is a célország fizetési szokásait vennék figyelembe, nem pedig a cég székhelye szerintit. Ez rosszul érinti a V4 országait, hiszen ilyen feltételek mellett valószínűleg kevesebben dolgozhatnának az EU gyorsabb sebességű országaiban, s ezért minden korlátozást elutasítanak. Mindezek ellenére a cél: megegyezés, amit közösen prezentálnak a többi tagállamnak.

Ugyanakkor van itt egy csavar azoknak is, akiket még érdekel az ideológiák természete. Macron a neoliberalizmus képviselője. Hogy milyen mértékben, abban nem egyezik meg a (nyugati) sajtó. Ahogy Jacques Attali – a baloldali gondolkodású Balázs Gábor szerint „a hatalmasok örök súgója, egyébként Macron híve” – mondja: „Macron nem a rendszer ellensége, hanem a legjobb terméke”. A neoliberális rendszerről van szó, amely sokak szerint az ideológiai kérdéseket és elveket háttérbe szorító politikusok, illetve a nagytőke koalíciójaként határozható meg.

Hiszen például a macroni „civileket a politikába” program tulajdonképpen a felső középosztály tagjait ültette a parlamentbe, a „Csak semmi politika!” jelszavával. Ilyen környezetben a pragmatizmus és a verseny racionalitása veszi át a hatalmat az ideológiai bázisuktól egyre inkább megfosztott döntések felett.

Kelet-Európában ellenben a neoliberalizmus szitokszó lett (hogy méltán vagy nem, abba most nem megyünk bele), a helyi populizmusok számára mindennél előbbre való nemzeti érdeket veszélyezteti. A pragmatizmus és a verseny racionalitása sokszor indokolatlanul esik ködös elképzelések áldozatául. Ismerjük.

Ezeket figyelembe véve izgalmas lesz látni, ahogy a neoliberális Macron a piac szabadsága ellen, annak szabályozásáért küzd nemzeti érdekből, illetve az amúgy a nemzeti érdekeket védő V4-ek pedig a piac szabadságáért és szabályozása ellen szállnak síkra, annak tudatában, hogy amit nyernek a réven, vesztik a vámon.