Ügynökök és szexuális zaklatás

Mindhárom ügyet először a cseh oknyomozó újságírásban vezető szerepet játszó Mladá fronta Dnes teregette ki.

Szükséges elmondani, hogy a várőrség nem először került a nyilvánosság figyelmének homlokterébe. Már az elmúlt években is több botrány volt amiatt, hogy az idősebb katonák zaklatták és testileg bántalmazták az újoncokat. Az ügyet a fiatal katonák szülei panaszolták el a feletteseknek és az újságoknak, de a fegyelmezésen kívül akkor más nem történt. A probléma azonban bizonyára eléggé súlyos és kellemetlen volt a Hradzsinnak, mert Václav Havel államfő maga is felkereste a katonákat, és elbeszélgetett velük.

Tavaly nyáron pedig az volt feltűnő, hogy gyorsan távozott az egység parancsnoka, Jaroslav Indruch és törzsfőnöke, Milan Liška. Akkoriban ezt mindketten azzal magyarázták, hogy igen előnyös álláshoz jutottak a civil szférában, ezért hagyták ott az elit helynek számító várőrséget. A sajtó ezt nem találta meggyőzőnek, a Hradzsin vezetése pedig hallgatott. Távozásuk hivatalos oka az volt, hogy egyikük sem felelt meg az ilyen felelős tisztségekben dolgozó személyekre vonatkozó biztonsági előírásoknak. Ezt a személyi ellenőrzést az illetékesek már a NATO-előírások szerint ejtették meg, így maradtak fenn a szűrőn mindketten.

Most kiderült, hogy Indruch a volt szocialista rendszerben a katonai kémelhárítás hivatásos ügynöke volt, Liška pedig még nála is magasabb tisztséget viselt, s több ügynök tevékenységét is irányította. Mindez úgy volt lehetséges, hogy mindketten hamis átvilágítási bizonylatot adtak át feletteseiknek, azok pedig a fontos beosztásban dolgozó személyek múltját csak nagyon felületesen vizsgálták meg. Az érintettek ezekről, a most napvilágra került, számukra kellemetlen tényekről nem voltak hajlandóak nyilatkozni.

A hivatalos szervek most is igen óvatosak. „Nem válaszolhatok, mert ilyen adatokat nem hozhatunk nyilvánosságra” – felelte egy újságírói kérdésre Aleš Šulc, a belügyminisztérium illetékes biztonságpolitikai osztályának vezetője a személyes adatok védelméről szóló törvényre hivatkozva. Ladislav Špaček államfői szóvivő valamivel konkrétebb volt. „Azért lettek menesztve, mert nem feleltek meg a hivatásos katonákkal szemben felállított követelményeknek” – mondta.

A cseh belügyminisztérium tavaly ősszel nyilvánosságra hozott információi szerint a kilencvenes évek elején mintegy 120 személy kapott hamis átvilágítási bizonylatot; ők a későbbiek folyamán is magas és befolyásos tisztségeket töltöttek be. A sajtó szerint közéjük tartozott Indruch és Liška is.

A botrányok kapcsán Jaroslav Tvrdík védelmi miniszter bejelentette, hogy szigorú ellenőrzést rendelt el az egységnél, s rövidesen személycserékre is sor kerül. Ugyanakkor a miniszter és a Hradzsin közötti megbeszélésen felmerült az a javaslat, hogy a jövőben a várőrséget, amely gyakorlatilag az államfő díszszázada, illetve a várbeli díszőrség feladatait tölti be, nem sorkatonák, hanem hivatásosok látnák el. Ez az elképzelések szerint megoldhatná a problémákat. Döntés azonban az ügyben egyelőre nem született.

Václav Havel szűkszavúan, csak a tényekre szorítkozva kommentálta a napvilágra került információkat. Nem bírálta az illető személyeket, csupán annyit mondott, hogy Indruch és Liška is éveken keresztül lojálisan és jól teljesítette kötelességeit, ezért neki nem volt semmi baja velük. „Arról viszont, hogy korábban mindketten az Állambiztonsági Hivatal ügynökei voltak, nem volt hivatalomnak tudomása” – mondta Havel. Elutasította azt a néhány politikai ellenfele által hangoztatott véleményt, hogy két volt ügynök ilyen tisztségekben és az államfő közelében nemzetbiztonsági kockázatot jelentett volna. A vélemények azonban ebben a kérdésben megoszlanak. A sajtó elsősorban azt hangoztatja, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, s végre rendet kell teremteni a különféle jól jövedelmező hivatalokban, posztokon, mert az átvilágítási törvény megtartása mindenkire nézve kötelező. A kormányzó szociáldemokrata párt szerint a törvényt a volt jobboldali kormányok alatt sértették meg, s nemcsak Indruch és Liška esetében, hanem ahogy Stanislav Gross belügyminiszter tavaly őszi bejelentése is mutatja, legalább több mint százhúsz esetben. Valószínűleg nincs messze az igazságtól, hogy a gyakorlatban minden bizonnyal jóval több esetben kerülték, illetve kerülik meg az átvilágítási törvényt. Nyilván más kérdés, hogy sokan vannak, akik nem tartják éppen jónak és igazságosnak a jogszabályt. De ez már más téma.

Tekintettel arra, hogy az utóbbi hetekben Václav Havel államfő sorozatos támadásoknak volt kitéve politikai ellenfeleitől, főképpen a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt részéről, a sajtóban az is felmerült, hogy nincs-e valamiféle összefüggés a támadások, illetve a kiteregetett botrányok között. Bizonyítékokkal azonban eddig senki sem hozakodott elő. A tények azonban azt mutatják, hogy Havel és környezete az államfő utolsó hivatali évében – nyilván a legkülönbözőbb okok miatt – gyakran lesz a figyelem középpontjában.

A szerző prágai munkatársunk.