Ügynökök és áldozatok

A honi sajtóban már huzamosabb ideje gyűrűzik az ügynökbotrány. Egyetlen hazai napilapunkban már az első információk után megmozdult a látszólagos állóvíz. Mindenki más szemszögből kezdte elemezni a dolgokat, volt olyan olvasó, aki a régi mečiari éra idejében aktuális privatizáció leplezését vélte felfedezni, volt, aki felesleges hangulatkeltést sejtett és sokan vannak, akik azt róják fel, egy demokratikus államnak már rég túl kellene lennie ilyen dolgokon. Ahány ember, annyi nézet. Engem az elmúlt napok nyilatkozataiból három teljesen különböző ember nézete fogott meg. Az első Barak László író, költő, publicista válasza volt arra a kérdésre, miként értékeli a kommunista ŠtB által ráragasztott magyar nacionalista jelzőt. Nyilatkozatának az a része fogott meg, amelyben ezt mondta: a mostani magyar nacionalisták nyálzó szájjal nyomulnak a hatalomba, és fél téglával verik a mellüket. Személyesen nem ismerem Barak Lászlót, sőt az eddig megjelent nyilatkozataival és liberális megnyilvánulásaival sem különösebben értettem egyet, ám most megfogott. Azt eddig is tiszteltem Barakban, hogy merészen, sunyiság nélkül oda mer mondogatni mindenkinek, a mostani, „féltéglás” kifejezése pedig kimondottan találó.

A másik érdekes nézetet a somorjai Horváth Ritától olvastam, aki az ügynöklistát lapozva tanárának nevére talált, de talán még jobban megfogott nézete az egyházi ügynöklistáról. Teljes mértékben egyetértek vele, hogy ez a legerkölcstelenebb dolog, ami érhetett minket, hívőket. Sajnálom azokat a becsületes magyar embereket, akik a kommunizmust építő évek alatt dacolva a besúgók jelentéseivel, vállalták a megaláztatást, a munkahelyen a szakmai ellehetetlenítést vagy a zaklatásokat. Lehet, épp gyóntatójuk volt a beszervezett, az informátor, az ügynök. S milyen nagyot változott a világ, az akkor tűzzel-vassal egyházat, hittant, hitet irtók ma az első padokban ülnek. Ám lásd a Bibliát: a megbocsátás a hívő legnagyobb erénye. Hát bocsássunk meg, de helyünk az első sorban még jó darabig nem lesz. A harmadik érdekes gondolat Leczo Zoltáné. Ő nagyon humorosan önként jelentkezik mint ügynök, mert eddig azt senki sem vállalta, ám nyilvánvaló, valakinek a jelentéseket is írnia kellett. Leczo urat megkérem, vegyen fel a listájára, én most szeretnék ügynök lenni. Bizonyítani tudom, nagyon jó jelentéseket tudok írni. Tán a világhálóra is felkerülhetnék, s ha valamelyik bulvárlap is megkeresne, címlapra is kerülhetnék. S ha Isten adja, akár egy jó valóságshow szereplője is lehetnék. Micsoda jövő áll előttem! Leczo úr, várom minél hamarabbi jelentkezését! Mi ez? Máris kopogtatnak!

Bencze István Tardoskedd