<p>Célegyenesébe fordult az advent, így ezúttal a hagyományos (értsd: helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűd kapcsán hívjuk fel a figyelmet néhány fontos apróságra. </p>
Ügyeljünk a rojtra
Az elmúlt évtized tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy kezdünk eltávolodni a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűdtől, ami bizony kár. Nézzük először az ideológiai vetületet: vajon miért is kellene tartanunk magunkat a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási trendhez. Elsősorban azért, mert dacára annak, hogy nincs benne pirospaprika, a szaloncukor (is) hungarikum, így felelősséggel tartozunk a szaloncukor-hagyománynak, meg tulajdon nemzettudatunknak. Lássuk tehát, mi segíthet minket nemzettudatunk helyes megélésében a szaloncukor-fronton? Például a rojtok. A szaloncukor-jelenség egyik lényege, hogy a mindenkori tartalom díszes papírba csomagoltatik. Az egykori szaloncukorgyártó műhelyekben külön gépecske szolgált a szélek rojtozására. Egy időben persze kézzel is rojtozták, a végén meg, a 90-es években, amikor még volt rojtja az átlag szaloncukornak, nyilván gyárilag. Mert hát ugye az a finom sustorgás, amit a rojtok hallatnak, az páratlan muzsika, talán csak a kavicsos partot söprögető folyóvíz hangjához hasonlítható. Ezért írhatta száz éve a költő: Dunának, rojtnak egy a hangja. Mostanra meg, hogy a nagy csokigyártó gigakonszernek ledominálták a szaloncukoripart is, már nem szempont a rojt. Megvesszük, mert jé, hát Milka, meg Koko, meg Banány. Mondjuk a joghurtos az finom, nem tudom, ki gyártja, meg a mandulás is jó. Kilenc-tízet is lenyomunk így advent alkonyán, és élvezzük, ahogy a transzzsírsavak céges bulit csapnak véredényrendszerünkben.
További megfigyeléseink alapján kijelenthető, hogy az adventhoz az emberek zöme úgy viszonyul, mint a közlekedési jelzőlámpához, amikor sárgára vált. Fékezni kellene, de nyomják a gázt. Középkorú anyukák tolatnak bőszen a kereszteződésekben, jóakaratú nagymamák hajtanak át terepjáróikkal a zebrán a gyalogosok előtt. Sok az elintéznivaló karácsonyig, biztos sok. De ne rohangáljunk a világba fel és alá, legalább ilyenkor ne már. Csomagoljunk inkább szaloncukrot, abban senki nem sérülhet meg. És ami a legfontosabb: rojtozzuk ki a szélét.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.