Ugrásra kész sztárjogászok

A szövevényes statisztikákat, a vállalkozói klíma alakulását jelző görbéket vizsgáló, a piac és a jogrend stabilitását árgus szemmel figyelő nagyberuházók számára nincs kellemetlenebb, mint a kiszámíthatatlan végkimenetelű politikai fordulat. Szlovákia néhány éve kikerült a bizonytalan országok kategóriájából, azonban az előrehozott parlamenti választásokba torkolló belpolitikai fordulat mégis kellemetlen helyzetbe hozta az üzlet világának szereplőit. Az történt ugyanis, hogy az eredetileg március végéig tervezett privatizációs folyamatot egyik napról a másikra leállították, ami számos, folyamatban lévő milliárdos ügyletet függeszt fel, vagy tesz végleg semmissé. Ráadásul a politikusok azt sem tudják eldönteni, melyik magánosítás számít lezártnak, és melyik még javában folytathatónak. Talán az utolsó, még révbe ért privatizáció a pozsonyi és a kassai repülőtér eladása, bár a szerződés aláírása még ebben az esetben sem történt meg. Ennél sokkal bonyolultabbnak tűnik a Szlovák Villamos Művek, továbbá a ZSSK Cargo vasúti teherfuvarozó célegyenesbe ért értékesítése. Pavol Prokopovič közlekedési miniszter azt mondja: „A Cargo 100 százalékos eladását a kormány és a parlament is előzetesen már jóváhagyta. A leendő tulajdonos kiválasztása már csak részletkérdés.” Ezzel szemben Vladimír Mečiar, az ellenzéki HZDS elnöke tegnap kertelés nélkül kijelentette: „Az egyezség úgy szólt, hogy már semmilyen privatizációs ügy nem kerül a kormány elé. Ha a jelenlegi kabinet a ZSSK Cargo magánosításának folytatása mellett dönt, akkor öngyilkosságot követ el.” Ha nem is ilyen éles hangnemben, de a koalíciós MKP is a privatizációs folyamatok azonnali leállítása mellett tört lándzsát. Ennek dacára a vasútügylet levezénylésével megbízott privatizációs tanácsadó szerdán javaslatot tett a győztesre, az osztrák Rail Cargo Austria és a szlovák J & T Finance pénzügyi csoport alkotta konzorciumra. A lépés csak olaj a tűzre, mivel ebben az esetben a tanácsadó kijelentheti, lám, a munkáját elvégezte, a potenciális győztes pedig makacsul ragaszkodni fog szerzeményéhez. Más sem hiányzik a tetszhalálra ítélt kormánynak, mint a bankok, nagyberuházók és pénzügyi cápák által felbérelt beretvaeszű sztárjogászok frontális támadása. Márpedig fennáll ez a veszély, hiszen csak a privatizációs tanácsadó becsült sikerdíja közel 180 millió koronára tehető, ami már megér egy kiadós pert. A Szlovák Villamos Művek 2005 februárja óta húzódó magánosítása, amelynek az olasz Enel személyében már régen kiválasztották a győztesét, szintén botránygyanússá válhat. Ugyanis az eladás nyélbe ütéséhez még szükséges az atomhulladékok feldolgozásának anyagi hátterét biztosító Nemzeti Nukleáris Alap, ám ennek létrehozása a parlament döntésétől függ. Márpedig a törvényhozás jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a napi csatározásokon, a körkörös ellenszenven felülemelkedve elfogadja az alapról szóló törvényt. Nyilvánvaló naivitás kell ahhoz, hogy azzal áltassuk magunkat: Európa egyik legnagyobb energiaipari vállalata ezt szó nélkül hagyja. Ráadásul a magánosítás során tavaly hoppon maradt ČEZ újra meg szeretné kaparintani a pénzínséggel küszködő villamos műveket.

A feltüntetett példák jól jelzik: a politikusok ugyan összeveszhetnek elvi kérdéseken, atomizálhatják a parlamentet, vagy új választásokat is kiírhatnak, azonban fél szemmel a gazdaság világát is pásztázniuk kell, ha nem akarják, hogy az ország nemzetközi perek sokaságával és a szavahihetőség leértékelődésével nézzen szembe.