Túlprotestáltak

Amiben Babišék valóban egyediek, az az elért eredmény: a nulláról jutottak rövid idő alatt húsz százalék közelébe, és ami ennél is fontosabb, nélkülük képtelenség igazán működőképes koalíciót összehozni.

Ezzel el is jutottunk a lényeghez, mégpedig ahhoz, miért is léteznek politikai pártok. A klasszikus politikaelmélet szerint a pártok működésének egyetlen célja a hatalom megszerzése, és nyílt vagy titkos céljaik elérése a hatalom gyakorlásán keresztül. Leegyszerűsítve: minden párt arra törekszik, hogy előbb-utóbb kormányra kerüljön, és így bizonyítsa be szavazóinak, hogy amit megígért, azt képes is végrehajtani. Gond akkor van, amikor egy-egy párt túl sokat ígér, és hatalomra jutva kiderül, hogy nem képes mindent megvalósítani.

A protestpártok viszont azt állítják magukról, hogy nem a hatalom gyakorlása miatt jöttek létre, hanem például azért, hogy megváltoztassák a fennálló korrupt rendszert. Általában ezt kívülről, nyomásgyakorlással, esetleg ellenőrzéssel akarják elérni, nem szeretnének rögtön belebonyolódni a hatalom gyakorlásába. Hiszen maguk is tisztában vannak azzal, hogy amint számon kérhető feladatok tornyosulnának előttük, kiderülne, hogy ugyanolyanok, mint a többiek, vagy akár még rosszabbak. Ha Szlovákiát nézzük, az Egyszerű Emberek tipikus protestpárt, bár vezetői tagadják, hogy egyáltalán pártról van szó, laza szövetségről beszélnek. A tavalyi választás után az ő szempontjukból nézve szerencsére nem jutottak kormányra, így továbbra is könnyedén kritizálják a rendszert. Náluk nincs pártérdek, csak az „emberek érdeke”, az aktuális hatalom bírálata. Nagyon valószínű, hogy Babišék Csehországban nem tudják megengedni maguknak ezt a luxust, és valamilyen módon részt kell vállalniuk a hatalom gyakorlásából. Bár formálisan nagyon sajnálják majd ezt a kellemetlen helyzetet, de valójában ők is tudják, hogy a hatalom gyakorlásán keresztül az ő embereik is pozíciókhoz jutnak, esetleg pénzt szereznek a pártnak, illetve a párt hátterének. Az igazi különbség Babišék és más pártok között talán csak az, hogy náluk egyértelmű, ki tette be a pénzt a kampányba. Ettől függetlenül Babiš és a párt többi mecénása ugyanúgy arra fog törekedni, hogy a befektetett pénz megtérüljön, például állami megrendeléseken keresztül. Miért hiszi bárki, hogy egy vállalkozó, aki mindig nyereségre törekszik, majd most másként fog viselkedni? A gond leginkább az velük, hogy nem tudni, mit is képviselnek valójában. A protestpártok, így tehát Babišék is a választások előtt folyton azt hangoztatják, hogy ők nem politikusok, csak a nép hangját hallatják. Ám ez hazugság, a választásokkal hús-vér politikussá válnak, de hogy az ország sorsát befolyásoló szakpolitikai kérdésekben mi a véleményük, azt maguk sem tudják. Ez látszott a párt vezetőjén, amikor a hétvégén arra sem tudott egyértelmű választ adni, hogy kivel tudna együttműködni. Mert tudja, hogy ellenzékben könnyebb lett volna.