Túl messze a Tátra?

Az utazási irodák révén Szlovákiába látogató turisták száma egy év alatt óriásit nőtt. A kiugró növekedés igazából csak Pozsonynak köszönhető; a külföldiek előtt homályban marad a Tátra vidéke.

Van egy paradoxon a turizmusban, ami az egész iparágat sújtja, de Közép-Európában különösen érzékelhető. Egy átlagos amerikai, japán vagy kínai turista tizenvalahány órákat hajlandó repülőn tölteni, hogy Európába érkezzen, de utána már nehezen lehet rávenni, hogy még néhány órát buszon vagy vonaton töltsön. Ez azt jelenti, hogy a távolról érkezők alapvetően a nemzetközi repülőterekkel rendelkező városokba özönlenek és azok között mozognak.

Ez a probléma Szlovákiában különösen erősen jelen van: aki külföldről Pozsonyba érkezik, az könnyen ott marad, és nem szagol bele a tátrai levegőbe. Mégsem tűnik úgy, hogy a Szlovák Turisztikai Ügynökség prioritásként kezelné a kérdést, ahogy a Szlovák Statisztikai Hivatal turizmussal foglalkozó gyakori híradásaiban sem kerül ez előtérbe. Ezek a jelentések általában a turisták nagy számát domborítják ki, például hogy évente ötmillió embert szolgál ki a szlovákiai turisztikai iparág. Igen ám, de ebből az ötmillió főből majdnem hárommillió szlovák állampolgár, azaz belföldi turista. (A 2016-os adatok szerint.) A fennmaradó kétmillió főből, akik valóban külföldiek, majdnem 900 ezer Pozsony megyébe látogat.

Kis híján tehát minden második külföldi turista Pozsonyban és környékén tölti a szabadidejét. Ez globális jelenség: a fapados repülőjáratok elterjedésével és az AirBnb-típusú szállásfoglalással könnyen megoldható egy hétvégi kiruccanás egy távoli városba, de semmi nem motiválja az így utazókat, hogy bonyolult és kalandos expedíciókat tegyenek „vidéken”. Ezt a trendet erősítik az Európán kívülről érkezők, a japánok és a kínaiak, akik az ismeretlen Európában nem szívesen térnek le a kitaposott útvonalaikról. És ezt a trendet erősíti Szlovákiában az is, hogy gyenge a Pozsonyból kivezető infrastruktúra, valamint gyenge a Pozsonyon kívüli világ marketingje is. A Tátránál, Fátránál utazva ma is könnyen támad az embernek olyan érzése, mint a kilencvenes évek Balatonjánál: amikor a helyi szállásadók és éttermek ellustultak, talán azt gondolva, hogy pusztán a Balaton „gyönyörűsége” elegendő a turistáknak. Csakhogy rengeteg gyönyörű hely van a világon, és sok gyönyörű hely rendelkezik kiváló gasztro-infrastruktúrával, kiváló szállásokkal, bicikliút-hálózattal. Ez viszont a Tátra–Fátra vidékéről nem mondható el. Vannak persze jó helyek, remek éttermek és hangulatos szállások, de inkább véletlenszerűen szétszórva, nem állnak össze egésszé, nem állnak össze olyan ütős régióvá, ami odavonzaná a távolról érkezőket. Gondolhatnánk, hogy a szervezett buszos utazások megoldást jelenthetnek a turizmus Pozsony-központúságára, de az adatok nem ezt mutatják. Sőt, a szervezett utaztatással érkező turisták óriási többsége (mintegy 90 százaléka) keresi fel Pozsonyt, és csak a tizedük teszi ki a lábát Pozsony megyéből! Miközben az utazási irodákon keresztül érkezők száma egy év alatt majdnem a kétharmadával nőtt, ezt a nagy növekedést lényegében mind Pozsony és környéke produkálta. Szlovákiának iparkodnia kell, ha azt szeretné, hogy ne az egyébként is gazdag főváros fölözze le a turizmus bevételeit is.