Túl az amnesztiákon

Szögezzük le: a mečiari amnesztiák az újkori Szlovákia történetének legnagyobb fekélye, amely erőteljesen rányomta a bélyegét az utóbbi két évtized politikai történéseire. Ezért eltörlésük nem csupán támogatandó, hanem egyenesen alapfeltétele az ország további egészséges fejlődésének. Csakhogy eltörlésük csupán az első lépés. Ettől még Mečiar és Lexa vígan folytathatja a gazdálkodást, s tovább élvezhetik szeretteik nyájas gondoskodását.

Az igazi harc csak most kezdődik. A vádirat készen áll, elvileg mehetne is az egész a bíróságra.

A hazai bírói hatalom összetételét és morális integritását ismerve azonban az emberben okkal merülnek fel kétségek. Hiába, Mečiar mindennel számolt. Nem véletlenül betonozta be az embereit a bírói hatalomba. Ennek legékesebb bizonyítéka Štefan Harabin, aki minden botránya ellenére még mindig a Legfelsőbb Bíróság tagja, s alighanem egy atomtámadást is túlélne. Abba azonban talán kevesen gondoltak bele, mi lesz, ha az amnesztiákat eltörlik, s mégsem történik semmi. Úgy, mint a Gorilla- vagy a Bašternák-ügyben, amelyekre nem vonatkozik semmiféle amnesztia. Vagy megint az derül ki, hogy az eset tulajdonképpen meg sem történt. És Mečiar meg Lexa, akik az utóbbi években legalább diszkréten a háttérben maradtak, egyszer csak ország-világ előtt kimondhatják: Látjátok, mi ártatlanok vagyunk!

Vajon milyen hatással lenne ez a társadalomra? Nem lehet, hogy még jobban erősödne az évtizedek óta tartó frusztráció, a politikusok pedig megerősítést kapnak abban, hogy bármit megtehetnek?

Akárhogy is lesz, a gépezet beindult. Egy biztos: az előttünk álló folyamat nemcsak ifjú országunk demokráciaszintjének lakmuszpapírja lesz, hanem hosszú időre előre megbélyegzi társadalmunk alakulását.