Trump és a fal

Bő egy hét elég volt a frissen beiktatott amerikai elnöknek, hogy megmutassa, komolyan kell venni a kampányban elhangzott legmeredekebb ígéreteit is. De ez a pár nap egyből megmutatta azt is, hogy ezek az ígéretek gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Kezdjük talán a legszimbolikusabbal: nagy falat emelünk az egész mexikói határra és a mexikóiakkal fizettetjük ki. Nos, most az körvonalazódik, hogy Trump a kifizetést elég sajátosan értelmezte, mert valamiféle vámot/különadót vetne ki a mexikói behozatalra, ebből finanszírozná az építkezést. Csakhogy ebben az esetben a cechet az amerikai fogyasztók és kiskereskedelmi vállalatok állnák, nem a mexikói adófizetők. Az ostor Trump fő támogatóin, a szegényebb rétegeken csattanna, ők a leginkább árérzékeny fogyasztók, akik olcsóbb importtermékeket vásárolnak, a kiskereskedelemben dolgozók pedig elveszíthetik munkahelyüket.

Persze a mexikói gazdaság alaposan megsínylené, ha termékeit vámokkal sújtanák, de a globalizált, ezer szállal egymáshoz kötődő, kölcsönös függőségben levő világban nem nehéz megjósolni, hogy ez csúnyán visszaütne Amerikára. Igen, a mexikói behozatal 295 milliárd dollár körül volt 2016-ban, de az oda irányuló amerikai kivitel is elérte a 235 milliárd dollárt. Ráadásul a termelési láncok eléggé összenőttek, különösen az autóiparban. Az Egyesült Államokba importált mexikói autókban nem kevés az amerikai alkatrész, és a Mexikóba importált amerikai autókban is jelentős a mexikói részesedés… A sor hosszan folytatható, de annyi biztos, hogy egy kereskedelmi háborúnak jórészt vesztesei vannak, s attól, hogy Mexikónak rosszabb lesz, Amerikának egyáltalán nem lesz jobb, épp ellenkezőleg. A potenciális vesztesek között amerikai oldalon pedig Trump támogatói dominálnak.

Ez a helyzet az Obamacare néven elhíresült egészségügyi reform esetleges visszavonásával is. A reform ezer sebből vérzik, átalakításra szorul, de teljes vagy részleges felszámolása miatt az alacsony keresetűek milliói maradnának egészségügyi biztosítás nélkül.

Azt is látni, hogy a „kitiltjuk az összes muszlimot Amerikából” is megvalósíthatatlan ígéret. Az 1,6 milliárdnyi helyett egyelőre 150 milliónak sikerült megnehezíteni a beutazást, ráadásul jogellenesen, a bíróságok sorra függeszti fel és korlátozzák Trump elnöki rendeletét (mert Amerika ugye még jogállam, és az elnöki funkció szerencsére nem egyszemélyes diktátori rendszert jelent). Komikus, hogy a tiltólistára került hét országból egyetlen ember sem követett el gyilkos terrorista merényletet amerikai földön az elmúlt években, miközben például Szaúd-Arábia nincs rajta a listán (jól érthető geopolitikai okokból), pedig a 2001. szeptember 11-i terroristák háromnegyede szaúdi állampolgár volt… Szóval a kampánylózungok itt is beleütköztek a bonyolult külpolitikai realitások falába. De ez még nem jelent semmit, megszokhattuk, hogy a realitásoknál sokkal fontosabb az, hogy a választók hogyan érzékelik a helyzetet. Trump a falnak rohanhat a választóival együtt, de ha ezt is győzelemként tudja eladni nekik, akkor nyert ügye lehet.