Trianon

Kévés olyan téma létezik, amely jobban megosztaná a Kárpát-medencében élőket, mint a 88 éve kelt trianoni békeszerződés. Amit mi, magyarok, történelmünk talán legsúlyosabb csapásának érzünk, az a csehek és a szlovákok számára például önálló államuk létrejöttét jelenti. Törvényszerű hát, hogy nemzeteink történelmi emlékezetében ellentétes előjellel szerepel az esemény, s ezen valószínűleg nehezen tudnánk változtatni.

Nem is kell. Minden nép történetében vannak diadalmas és fájó elemek. Nekünk, magyaroknak alighanem – amíg a történelmi emlékezet ki nem törli – fájdalmas lesz a történelmi Magyarország feldarabolása, amely számos emberi és családi tragédiát okozott. Ez a tudat – akarjuk-e vagy sem – bennünk van, s minden bizonnyal jelentősen befolyásolja a világról s a benne elfoglalt szerepünkről kialakuló nézeteinket. Hiába is küzdenénk hát ez ellen. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy történelmi gondolkodásunk mozgatórugójának törvényszerűen a minket ért sérelemnek kell lennie! Nem szabad megengedni, hogy a magyar gyerekek azt tudatosítsák, hogy a magyar nemzet a történelem legnagyobb vesztese, ahogy ezt a szélsőséges nacionalista erők sulykolják az erre fogékony rétegekbe. Az ilyen gondolkodás csak ahhoz vezet, hogy az embereket megfosztjuk a sorsukért viselt személyes felelősségtől. Ha az egyént meggyőzzük arról, hogy minden problémájáért valaki más tehet, csak a sérelemérzést és a tehetetlenséget gerjesztjük benne, nem azt, hogy próbálja meg saját kezébe venni a sorsát.

Ezért kellene Trianon témáját kivenni a szélsőségesek kezéből, akik az utóbbi években nagyon sikeresen kisajátították azt, s elkezdeni végre higgadtan, a történelmi tényeket és az alternatív szempontokat is figyelembe véve beszélni róla. Ebben elsősorban a szülőknek, tanároknak, a helyi és országos véleményalkotóknak van nagy felelősségük, hiszen a legnagyobb mértékben rajtuk múlik, miként öröklődik át a történelmi hagyomány.

Végső soron azonban mindnyájan felelősek vagyunk személyes álláspontunk kialakításáért, azért, hogy a tényszerű ismeretek és összefüggések hiányát ne helyettesítsük leegyszerűsítésekkel, dühvel, vádaskodással, netalán gyűlölködéssel. Ez pedig még 88 év után is kihívást jelent.