Tízmillió óvónő országa

Lassan kiderül, hogy a tudás, a magyar tudás egyre csak specifikálódik s mindenre kiterjed. Beérett a rendszerváltás utáni oktatáspolitika gyümölcse, arathatunk vidáman, habzó szájjal: az emberek Magyarországon most már baromira értenek a hegymászáshoz és a villamosvezetéshez is. A hegymászás Erőss Zsolt kapcsán jutott eszembe. A történetet mindenki ismeri. Erőss nem tudott lejönni a Kancsendzöngáról, mint ahogy az érte visszatérő Kiss Péter sem. Meghaltak. Kiss szakadékba zuhant, Erőss valószínűleg megfagyott. Most ott ül valahol a hegyen, sárga kabátja talán útjelzőként szolgál majd a mászóknak. Erőss halála után elképesztő indulatok szabadultak el. A megszólalók meglehetős erkölcsi fölénnyel nyilatkoztak a halottról. Rossz, felelőtlen apaként festették le, önző, egoista satöbbi, olvashattuk mindenütt. Hasonló folyamatok játszódnak le a villamosvezető kontra angol nő ügyében is. Történt, hogy a budapesti Mechwart ligetnél a hatos villamos vezetője majdnem elütött egy nőt, aki figyelmetlenül a villamos elé lépett. Kiszállt a fülkéből, s úgy felpofozta a nőt, hogy vérezni kezdett a szája. Jellemző, hogy az esetet mindkét fél másként írja le, egy közös: a 110–120 kilós magyar férfi és a terhes angol nő egyaránt sokkot kapott. A villamosvezető később elnézést kért, azonban ez sem segített, a BKV elbocsátotta. Az ügy természetesen folytatódott az interneten. Az első reakciók a közlekedési vállalatot és a sofőrt marasztalták el, de hamar megjelentek a villamosvezető- és pofonpárti szólamok is. A Facebookon még oldal is alakult (Ne rúgják ki a villamosvezetőt!), sőt, tüntetés szerveződik a férfiért. A stílus sokszor elképesztő, az Új Szó véleményoldalát meg lehetne tölteni CSAK azokkal a kommentekkel, amelyek a nő halálát kívánták. Lincshangulat, középkor. Mégsem a barbárság aggasztó igazán, hanem az, ami mögötte van. Szomorú tendencia rajzolódik ki ezekből az ügyekből, az ítélkezni akarás szándéka, mindenáron. Miért gondolják magukat kompetensnek Erőss Zsolt ügyében azok, akik a tizedikre sem tudnak felgyalogolni, ha elromlik a lift? Akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen szenvedélyt jelent a magashegyi mászás (Erőss özvegye helyettük is tudja: nem bánná, ha gyermekei hegymászók lennének).

Hasonló a helyzet a Mechwart ligetnél elcsattant pofonnal. Lehet, hogy a nő felelőtlen volt, talán még be is intett a villamosvezetőnek – de erre lehet helyes válasz (főleg egy közszolgálatot ellátó személy részéről) a pofon, különösen egy nő felpofozása? Másfelől a vezető reakciójára is van magyarázat. Egy pillanatig azt hitte, elütötte az elé lépő nőt, felment benne az adrenalin. Ütött, megbánta, szégyelli magát. Emberi reakciók – nem lennék a helyében. Tanulság nincs, csak lehangoló pillanatkép. Mindenki egymásnak feszül, a másikat hibáztatja, okoskodik, óbégat.

Lehetnénk inkább a tízmillió óvónő országa.

A szerző magyarországi publicista