Tisztelt bolondok háza

Kezdenek összekuszálódni a parlamenti szálak, tegnapelőtt a tisztelt Ház inkább hasonlított bolondok házára, mint törvényhozó testületre.

Valószínűleg az enyhe felmelegedés okozhatta a pillanatnyi zavart a képviselők között, amikor rövid időre mintha mindenki megfeledkezett volna az egyezségekről, felbomlottak a koalíció és az ellenzék közti határvonalak, a szeretet, a bárgyú mosoly és a tiszta anarchia lett az úr.

Egyes politikusok azonnal az összeesküvés-elmélet után nyúltak volna. Számukra már egyértelművé vált, hogy az SDKÚ lepaktált a HZDS-szel, hiszen együtt szavaztak a parlamenti ülés programjáról. Az ellenzék is így látta, főleg Ficóék, mert a HZDS-ével közel azonos javaslatukra még senki sem szavazott.

Valójában annyi történt, hogy a koalíció először érezte meg a saját bőrén, mi történik akkor, ha nincs elég képviselője, és az ellenzék egyszerűen elkezd obstruálni. A független képviselőknek meg egyszerűen vagy elfelejtettek szólni, vagy nekik is rossz napjuk volt, s úgy gondolták, most nem kormánypárti független, hanem keményen ellenzéki független honatyák lesznek. Mert egyikük szerint ez sem mindegy, pontosan meg kell különböztetni, hogy miről, illetve kiről is van szó. – Hogy kicsoda is vagyok én? Ha akarom, olyan vagyok, mint egy szobafestő pemzli, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy papucs orrán pamutbojt – mondta volna erre egy klasszikus magyar mesefigura.

A parlament megbénult, mivel kedden még a programot sem tudták megszavazni. Ebből talán túl korai lenne egyértelmű következtetéseket levonni a kormánykoalíció működésével kapcsolatban. Lehet, lesz még némi huzavona, de mindenkinek az az érdeke, hogy rövid időn belül megegyezzenek. A kormánykoalícióban folyó viták valójában már nem is nagyon tekinthetők vitának, inkább civakodásnak, hiszen a végén valahogy mindig minden megoldódik. Egyébként az is elképzelhető, hogy a képviselők még jól is érezték magukat egy rövid ideig, mert a szavazás sokkal érdekesebb, sőt izgalmasabb volt, mint amilyent már megszokhattak. Talán egyesek még reménykedtek is abban, hogy Pavol Hrušovský házelnök nem adja fel olyan könnyen. Biztos volt, aki úgy gondolta, nemcsak a 38. és a 40. ülést lehet egy nap alatt lezavarni, hanem, mondjuk, el lehet menni akár ötvenig is. Sajnos, ez a számítás nem jött be.

De hát itt farsang, lehet szórakozni. És a parlamenti honatyáktól miért tagadnánk meg ezt?