Tétre, helyre, befutóra

Csütörtökön emberek milliói ismerkedtek meg a Kazuo Ishiguro névvel. Ez a japán származású brit író kapta idén az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint azért, mert nagy érzelmi erejű regényeiben feltárja a világgal való illuzórikus kapcsolatunk mélységeit. Ez bizony tipikus „nesze semmi, fogd meg jól” indoklás, a legtöbb esélyesről el lehet mondani. A bejelentés után jó néhány elégedetlenkedő véleményt is olvashattunk a véres vitákra képes irodalmi megmondóemberektől. (Egyikük azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy ez a döntés legalább annyira béna, mint amikor Barack Obama beiktatása után rögtön Nobel-békedíjat kapott, csak mert megszabadította Amerikát George Bushtól.) Én ezúttal a méltatást és a kritikát is kerülni szándékozom. Méghozzá azért, mert a tegnapi számunkban a döntést véleményező Tóth László költőhöz hasonlóan nekem is megvannak a saját Nobel-díjasaim.  Mert az irodalom bizonyos szint fölött már személyes ízlés kérdése. Vajon miféle objektív szempontok alapján lehetne „levezetni”, hogy jobb író-e a spanyol Javier Marias, mint amilyen költő a szíriai Adunis? Ez nem sport, itt nincsenek gólok, pontok, másodpercek.  Nem tudni, mi alapján dönt a Svéd Királyi Akadémia, sőt azt sem, hogy kik döntenek, mivel a „zsűri” összetétele is titkos. Nincsenek jelöltek, sem szűkített listák, mint például a másik fontos irodalmi elismerés, a Man Bookernél. És mivel a döntésről szóló valamennyi dokumentumot ötven évre titkosítják, én sajnos már sosem fogom megtudni, kikkel mérkőzött Kazuo Ishiguro. Azt viszont megtanultam, hogy a fogadóirodák előrejelzéseire nem érdemes támaszkodnom, mert az idei győztes – a tavalyihoz hasonlóan – az első tízben sem szerepelt a szerdai szorzók alapján. Bevallom, eléggé zavar is, hogy lóversenyt csináltak az irodalmi Nobel-díjból, hogy minden sajtótermék kénytelen a szorzókat böngészve tippelgetni a döntés kihirdetése előtt, esetleg a szerzők közéleti szerepvállalását elemezni az aktuális politikai trendek tükrében. Az sem segít a jóslásban, ha rendkívül népszerű egy író, sőt, talán még árt is a „sztárság”. A bukmékerek szerint hosszú évek óta esélyes japán Murakami Haruki például az idei döntés után fényévekre került a Nobel-díjtól. Vagy nem. Ki tudja?  Végezetül jöjjön azok névsora, akik az én személyes listámon előkelő helyen szerepelnek, de nem kaptak Nobel-díjat. James Joyce, Marcel Proust, Virginia Woolf, Franz Kafka, Arthur Miller, George Orwell, Federico García Lorca.