Területet a békéért

A kompromisszum ismét a „terület a békéért” elv alapján rajzolódhat ki, mely szerint Szíria békét köt Izraellel, amiért az kivonul a Golán-fennsíkról. Ilyen megoldással va?lószínűleg mindenki elégedett lenne (kivéve a nemzetközi borkedvelőket, hiszen ha az izraeliek visszaadják a fennsíkot, a szíriai uralom alatt vége lesz a Golán Heights pincészetnek, amely a régió egyik legjobb borát termeli). A lényeg, hogy a szíriai–izraeli béke mindkét ország számára fontos lenne.

Izrael a Közel-Kelet legerősebb katonai hatalma. Haderejének minőségi fölénye a térségben megkérdőjelezhetetlen, és képes lenne egyszerre legyűrni minden szomszédos hadsereget. Az ország stratégiai helyzete azonban sokat javult az Egyiptommal 1979-ben megkötött béke után, amelyet másfél évtized múlva Jordániával is megkötöttek. Jelenleg tehát a stratégiai szempontból súlytalan Libanont kivéve egyedül Szíria áll szemben a zsidó állammal. Izraelnek azonban nem Damaszkusz miatt kellene aggódnia. A palesztin szélsőségesek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint bármely szomszédos állam. Nem stratégiai szintű veszélyről van szó, hiszen a szélsőségesek képtelenek veszélyeztetni az ország stratégiai szintű biztonságát vagy puszta létét. Ám Izrael számára elfogadhatatlanok a terroristatámadások, amelyek az infrastruktúra és a civilek ellen irányulnak. Az ország energiáinak jelentős része ennek elhárítására megy el. A Szíriával megkötendő béke felszabadítana némi energiákat, hogy egy olyan potenciális veszélyforrásra lehessen őket összpontosítani, amely sokkal komolyabb lesz Izrael számára, mint Szíria és a palesztin szélsőségesek együttvéve – Irán. Izraelnek elsősorban ezért lenne fontos a béke Damaszkusszal: át lehetne csoportosítani az energiákat a fontosabb veszélyforrásokra, ráadásul Teherán befolyása is meggyengülne a térségben (jelenleg Szíria és Irán szövetségesek). De mit nyerne Szíria a békével? Visszakapná a Golán-fennsíkot, amelynek visszaszerzésére nincs esélye, még akkor sem, ha katonailag próbálkozna. Tönkrevernék. Másodsorban, Damaszkusz eléggé elszigetelődött a térségben. Az utóbbi években éppen Irán vált fő szövetségesévé, amelyet a legtöbb arab ország a legnagyobb potenciális veszélyforrásnak tart. Harmadrészt, a szíriai gazdaság sem áll a helyzet magaslatán, a fegyveres erők is egyre gyengülnek (ezen nem segítettek az orosz fegyverszállítások sem). Egy Izraellel megkötött béke helyreállítaná a nemzeti büszkeséget – sikerülne visszaszerezni a Golánt –, és növelné Damaszkusz mozgásterét.

Mi akadályozhatja meg a békekötést? Elsősorban maga Izrael és Szíria. Mindketten gondolhatják úgy, hogy túl sokat kellene engedniük, ami esetleg „nem menne át” a hazai közvéleményben. Mindketten kerülhetnek saját szélsőségeseik politikai nyomása alá. Csak akkor van remény, ha olyan helyzet alakul ki, amikor a mai állapot mindkét félnek rosszabb, mint a békekötéssel elérhető új status quo. Vannak azonban komoly külső tényezők: Irán és egyes palesztin terrorista szervezetek, amelyek egyik fő regionális támaszukat veszítenék el. Teherán számára Szíria az előretolt bástya Izrael ellen, melynek elvesztése stratégiai kudarc lenne. Ezért ne legyenek illúzióink, az irániak mindent megtesznek a béke ellen.

Még egy kérdés maradt megválaszolatlanul: miért éppen Törökország közvetít Szíria és Izrael között? Ankara regionális hatalom, szavának megvan a megfelelő súlya. Izrael és Törökország stratégiai szövetségesek. Az új török kormány megpróbálja szorosabbra fűzni kapcsolatait a környező arab országokkal, sőt Iránnal is. Márpedig az utóbbi kettő egyszerre nem megy, ha a két csoport között ellenségeskedés áll fenn. Kézenfekvő hát, hogy meg kell próbálni javítani a kapcsolatukat, ami stabilitást hozhat a déli és keleti török határok mentén, megakadályozza, hogy Ankara olyan helyzetbe kerüljön, hogy nyíltan kelljen kiállnia Jeruzsálem mellett az arab országokkal, elsősorban Szíriával szemben. S ha török közvetítéssel sikerülne összehozni az izrae?li–szír?iai békét, az jelentősen megerősítené Törökország tekintélyét a térségben. A nemzetközi közvélemény szemében is megnőne Törökország tekintélye, hiszen ha valakinek sikerül egy olyan bonyolult diplomáciai manővert végrehajtani, mint a Jeruzsálem és a Damaszkusz közötti béke, az nem semmi.

Összegezve: komoly változás van készülőben a Közel-Keleten. Számtalan akadályt – véltet, valósat, politikait, emocionálisat – kell leküzdeni ahhoz, hogy megvalósuljon. Akkor lesz béke, ha az új status quo mindkét fél számára kedvezőbb lesz, mint a jelenlegi állapot.