Természetesen fogyunk

Öregszünk, fogyunk, elmagányosodunk – ez nem részlet egy pszichológiai látleletből, hanem Szlovákia legfontosabb demográfiai irányzatának összegzése. A statisztikai hivatal által tegnap ismertetett adatok kellőképpen lehangolóak: 2001 óta az ország népessége a természetes fogyás útjára lépett, azaz évente többen haláloznak el, mint amennyien születnek. A kevesebb fiatal és a lassan hosszabbodó átlagéletkor eredményeként egyre korosabbá válik a lakosság, ami újabb érv a jelenlegi nyugdíjellátó rendszer megreformálása sorában. Végezetül: az utóbbi 10 évben több mint egyharmadával nőtt az egyszemélyes háztartások száma, ami a társadalom atomizálódásához vezet. Ennek dacára összességében – legalábbis hivatalosan – nem csökken Szlovákia lélekszáma. A látszólagos ellentétet a migráció mind komolyabb szerepe oldja fel. Éves szinten ugyanis néhány száz fővel többen telepednek le nálunk, mint amennyien végleg távoznak. A számunkra még szokatlannak számító nemzetközi migráció keretében a bevándorlók döntően Csehországból, a volt Jugoszláviából, az Egyesült Államokból(!), Ukrajnából, Oroszországból és Romániából érkeznek, bár az új világtrendnek megfelelően egyre nő az ázsiai menekültek száma is. E művi „vérutánpótlás” azonban csak ideig-óráig leplezi azt a tényt, hogy az ország lélekszámának stagnálása csupán középtávon tartható, s 2020-tól megkezdődik a viharos fogyás. Az Infostat országos demográfiai központ legfrissebb adatai mellbevágóak: a jelenlegi 5,4 millió főről 50 év múlva 4,5 és 4,8 millió közöttire olvad Szlovákia lakosainak száma. Az adatsorok nemzetiségi lebontást nem tartalmaznak, mindössze annyit közöltek a demográfusok, hogy a magyarság még a rohamosan romló népességmozgalmi adatokat is alulmúlja. Azaz a dél-szlovákiai országrészben az átlagosnál is kevesebb gyermek születik; az érintett járásokban a 90-es évek második felétől kezdve csökken a lakosság száma, leszámítva a Pozsony és Kassa vonzáskörzetébe eső régiókat, ahol a két nagyvárosból kiköltözők révén még tartják a szintet. Legriasztóbb mértékben az Érsekújvári járásban mutatkozik meg fogyás, ahol 1996 és 2001 között közel 2500-zal esett a lakosság száma. Bármennyire komor színekkel vázoltuk fel a hazai demográfiai viszonyokat, nálunk még mindig jobb a helyzet, mint Európa nagy részében. Drámai példákért nem kell messzire menni, elég csupán Magyarország adatait szemügyre vennünk, ahol már 1981-ben megkezdődött a természetes fogyás, s azóta az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági betelepülők ellenére is közel 500 ezerrel csökkent a lakosság száma. Dél-Olaszországban például, ahol sokáig tartós volt a nagycsaládos modell, napjainkban 1000 eurót osztogatnak azoknak a szülőknek, akik újabb gyermeket vállalnak. Európa népesedési alkonya egyelőre megállíthatatlannak tűnik, ami beláthatatlan gazdasági, társadalmi, geopolitikai következményekkel jár. Szlovákia mindössze „beállt” a sorba, ha másként nem, egyelőre így igazodunk a fejlett Európához.