Illusztrációs felvétel
Tényleg átok a halloween?
A halloween kultúrájának elterjedését sokféle módon lehet vizsgálni Európában. Legtöbbször kis hazánkban az a negatív reakció fogadja ezt az „ünnepet”, hogy ez a Nyugat majmolása, elamerikásodunk, minden marhaságot átveszünk, és a saját kultúránkat elfelejtjük. Első és legfontosabb szempont az, hogy nem kell elfelednünk a saját kultúránkat, ugyanis a nálunk államünnepként is bejegyzett mindenszentek egy nappal később van, mint a hivatalos halloween estéje. Második szempont az, hogy nem biztos, hogy bűn a szórakozás…
A halloween gyökereit nagyon sok oldalról lehet követni, azonban ez egy ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep. Az Észak-Amerikába kivándorolt emberek számtalan más pogány vallási elemmel hígították a kelta tradíciót, és végül egy vidám ünnepi és gasztronómiai bolondozás, töklámpásfaragás, jelmezes kéregetés és beöltözős parti lett belőle. A beöltözés kultúrája visszavezethető a kelták hitére, szerintük október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, ezért félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
Az ember gyerekkorában még annyira nem érti a mindenszentek súlyát. A családdal járjuk a temetőket, ha katolikusok vagyunk, gyertyát gyújtunk, ha reformátusok, akkor nem (vagy mégis), ha pogányok, akkor is gyújtunk (vagy nem), s az egész nap egy nagy utazás temetőről temetőre. Később az ember megérti, hogy a szeretteinkre emlékezünk, és egy kis figyelmet szentelünk nekik, egy kis múltidéző hagyomány. Azonban mindez nem zárja ki azt, hogy az ember beépíthesse a halloweeni kavalkádot az életébe.
Olyan rohanásban és hajtásban élünk, hogy egyszerűen az ember megpróbál minden alkalmat megragadni, hogy a hétköznapokat valamivel színesítse. Sok ember a munkával kel és fekszik, a nap minden percében pittyeg a telefonja, ül a gép előtt, vagy a hét órakor felszolgált első kávé után nincs is megállása pincérként a pultban. Valószínűleg mindenki érzi a társadalmi nyomást, ami a hétköznapokat lehúzza, s valahogy a „kutya karmai közé” kerülünk. Így nem csodálkozom azon, hogy baráti társaságok, fiatal családok, iskolások és egyetemisták átveszik a beöltözésparti ünnepet, hogy kicsit kiengedjék a gőzt, s együtt szórakozzanak. A mindenszentek meglehetősen szomorú ünnep, felidézi az összes emléket, amit szeretteinkhez köt bennünket, s rányomja azt a bélyeget a napra (vagy akár a hétre), hogy már nincsenek velünk. Félreértés ne essék, az ünnepet nem dobjuk el magunktól, nem helyettesítjük, megemlékezünk mindazokról, akik már nincsenek e földi létben, azonban tudatosítani kell, hogy a tematikus szórakozás feltöltheti az embereket (vagy akár családokat is).
A közös töklámpásfaragás, a jelmezkészítés, a sütés-főzés és a partira készülődés csapatépítő lehet. Mindig arról beszélünk, hogy nincs semmi, amit együtt csinálunk, a közösségek lerombolódnak, nem töltünk el elég időt együtt, azonban a halloween tökéletes alkalom arra, hogy mindezt megéljük. Akárcsak a húsvéti kézműveskedés, tojásfestés, süteménykészítés és egyebek. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt, és nem átokként, nyugati rosszként felfogni, hanem lehetőségként, hogy vidáman eltöltsünk néhány órát a napból.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.