Ténfergő képviselők

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy a Dzurinda-kormány végig kihúzza, hiszen Rusko kibuktatását a kormányból olyan simán csinálták meg, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne, hogy az egyik koalíciós párt elnökét úgy vágjuk ki, hogy a lába sem éri a földet, képviselőit meg egyszerűen lenyúljuk.

Bár Pavol Rusko biztos megérdemelte azt, amit kapott, de hogy ehelyett hét képviselő három minisztériumot kapjon, az már kicsit furcsa. Nem is nagyon tudta ezt senki megmagyarázni, de mintha nem is kellett volna. Dzurinda pár hónapja azt a filozófiát vallja, hogy minek neki többség, elég az, ha az ellenzék nem bír megegyezni, vagy a függetlenek táborát kell szaporítani. És valóban működik a dolog. Csak hát már egy cseppet összekuszálódott a rendszer. Hogy miért, miért nem, egyesek imádják, ha úgy váltogathatják a pártokat, mint más az alsóneműt. Nézzünk pár példát.

Jozef Elsner. A 2002-es választások során a HZDS listáján került be a parlamentbe. Egyértelműen ellenzéki képviselőnek mondhatjuk. 2003 elején 11 kollégájával elhagyja a párt frakcióját, majd belép a Vojtech Tkáč vezette Népi Unióba. Még mindig ellenzéki. De sokáig itt sem bírja, ezért szakít volt párttársaival, s átáll az ANO frakciójába. Kormánypárti. Az ellenzékbe már nem nagyon akaródzik neki visszamenni, így amikor Dzurinda lapátra teszi Ruskót, ő inkább Lintnerékkel és a koalícióval tart.

De nézzünk valakit a másik oldalról is. Mondjuk legyen Ivan Šimko. Még a kilencvenes évek elején a KDH-ból indul, majd az SDK nagyon erős embere, Dzurinda közeli munkatársa. Éppen ezért vele tart az SDKÚ-ba, ennek megfelelően 2002-ben védelmi miniszter lesz. Nem is kell mondani, kormánypárti. Ezután egy kicsit összebalhézik a főnökével, így leváltják, erre ő ellenzékbe vonul, megalapítja a Szabad Fórumot. Ellenzék-ellenzék, de nem az egész kormánnyal, leginkább csak Dzurindával szemben. Az első pártkongresszuson úgy bukik meg, hogy még igazi pártelnök sem volt. Egy ideig még bírja, de aztán már nem megy az ellenzékiség, így megalapítja újabb pártját, a Misszió 21-et. Talán még ellenzéki. Ezután bejelenti, hogy hozzá legközelebb a KDH értékrendje áll, tehát újra majdnem kormánypárti.

Ilyen bizonytalan képviselőből legalább 21 van a parlamentben. Hát nem az következik ebből, hogy nincs mitől félnie a koalíciónak, hiszen nagyszámú irányvesztett képviselő ténfereg hol erre, hol arra a tisztelt házban, s csak egy kicsit kell őket irányba állítani? Lehet, hogy jobbra vagy balra kitérnek ebből az irányból, de az biztos, hogy szembe nem fordulnak. Ezek után nekem sem fájna a fejem a kormánykoalíció helyében, hogy hogyan húzzuk ki.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?