Tartósan távol egymástól

A hétvégi akciója után ugyanis a mozgalom tagjai – akik eddig névtelenül működtek – úgy döntöttek, felfedik kilétüket. Nem igazán érthető, miért a hirtelen taktikaváltás. A kezdeményezés rendkívüli népszerűségét ugyanis jórészt az adta, hogy tevékenységük anonim volt, tehát senki sem „nyúlhatta” le saját maga fitogtatására. A kiadott közlemény szerint az adott okot a hirtelen váltásra, hogy a hétvégén a rendőrök igazoltatták az aktivistákat. Ilyesmire viszont már korábban is volt példa, mégsem léptek ki a névtelenségből. Aztán, tovább olvasva a közleményt, hirtelen szertefoszlik a köd és a homály. Kiderül ugyanis, hogy a mozgalom tagjai közül négyen az MKP listáján indulnak a márciusi választásokon. 

Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, a szlovákiai magyar civil szféra összefonódása a politikával egykorú az itteni magyarság legújabb kori történetével. Mi sem ékesebb példája ennek, mint a tény, hogy legnagyobb kulturális szervezetünk, a Csemadok elnöke egyben az MKP második embere a választási listán. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy ez a gyakorlat bőven a Bugár-éra alatt alakult ki, s okkal feltételezhető, hogy az egykori MKP-elnök is szívesen profitálna tovább a civil tőkéből, ha azt át tudta volna vinni a Hídba. 

Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a civil szféra és a politika összefonódása normális, sőt, pozitív jelenség. Éppen ellenkezőleg. Az egészséges civil szféra lételeme ugyanis a pártfüggetlenség. Enélkül elképzelhetetlen, hogy betöltse azt a szerepet, amit egy demokratikus társadalomban betölteni hivatott, s adott esetben a hatalom ellensúlyaként működjön. 
Elkötelezett és társadalmilag aktív fiatalok belépése a politikába persze pozitív dolog (bár a civil szférában ugyanakkora szükség van rájuk). Ebből a szempontból a négy aktivista megjelenése a pártlistán jó fogás az MKP részéről. Ebben a helyzetben azonban az lett volna a korrekt, ha a szóban forgó személyek egyidejűleg kivonulnak a civil kezdeményezésből, a kettő ugyanis nem fér meg egymás mellett. Ehelyett pont az ellenkezője történt: az eddig névtelenül működő aktivisták éppen most tartották fontosnak, hogy bemutatkozzanak, ezzel teret adva a feltételezéseknek, hogy a „civil” akciókat politikai kampányuk részeként használják. 

Bár a civil szféra és a politika összefonódása tájainkon hosszú múltra tekint vissza, s kisebbségi közegben gyakori (kevesen vagyunk), a közösség szempontjából az lenne a jó, ha ez a gyakorlat megszűnne, s valóban független civil ágazat alakulna ki. S bár rövid távú céljaikért mind a pártoknak, mind a civil szervezeteknek rendkívül csábító lehet a másik levadászása, hosszú távon mindkét oldalnak be kell látnia, hogy a közösség számára az a jó, ha ők ketten tartósan távol maradnak egymástól.