Tanulságos a brüsszeli kompromisszum

Csapkodtak a hullámok a héten, az új miniszterek egymás után jelentették be a tervezett megszorításokat.
Bár a legnagyobbakat a szabályozási hivatal mondta (17 százalékkal drágul a villany, 15 százalékkal a tömegközlekedés, a gázra pedig még várni kell), a miniszterek sem nagyon maradtak el tőlük.

Csapkodtak a hullámok a héten, az új miniszterek egymás után jelentették be a tervezett megszorításokat.

Bár a legnagyobbakat a szabályozási hivatal mondta (17 százalékkal drágul a villany, 15 százalékkal a tömegközlekedés, a gázra pedig még várni kell), a miniszterek sem nagyon maradtak el tőlük. Új kiadásokkal ismerkedünk, ez már talán senkiben sem hagy kétséget, hogy jövőre új világba érkezünk. Olyanba, amelyben a problémákat már nem söprik a szőnyeg alá (ehhez már kifutottak az időből), hanem megpróbálják kezelni őket. Ezért a siránkozás helyett érdemes lesz arra figyelni, mekkora az esélyük a változás elérésére. Legalább fél évig legyünk bizalommal, ha addig a megszorításokon kívül a rendszeren is képesek lesznek módosítani, talán megéri áldozatot hozni. Igaz, négy évvel ezelőtt is ebben reménykedtünk, de most legalább a rajtjuk jobban sikerült. A hét érdekes hírei közé mindenképpen soroljuk be, hogy Ľudovít Kaník a nyugdíjreformot előkészítő bizottság élére a Hayek Alapítvány igazgatóját állította. Azt az embert, akitől elvárható, hogy az egyénre szabott rendszer bevezetését fogja szorgalmazni. A tanácsadók között megtalálhatjuk a HZDS-es Vojtech Tkáčot is, aki ugyan a reformot egyszer már jegelők nem túl előkelő klubjának a tagja, de biztosíthatja az ellenzék támogatását, ami egy évszázadra szóló koncepció esetén nem elhanyagolható.

Arra pedig, hogy megfelelő elhatározással mindenre megoldást lehet találni, álljanak példaként az Európai Unió e heti politikai történései. A bővítés sok lelkesítő szónoklat után végre a célegyenesbe érkezett, és nem volt túl szívderítő hallgatni, amint egyes tagországok az utolsó pillanatokban újabb kifogásokat emeltek. A spanyol berzenkedést néhány nap alatt sikerült rendezni. Ennél sokkal fogósabb volt a mezőgazdaság kérdése, amely bizony a külügyminisztereken is kifogott. Ne csodálkozzunk rajta, hiszen a közös agrárpolitika, amely néhány évtized alatt csodát művelt az ottani mezőgazdasággal, napjainkra szövevényes dotációival nagy teherré vált. Kevesen tudják, hogy az utóbbi hónapokban az USA is nehezítette a helyzetet. Úgy tűnik ugyanis, hogy a szabad verseny elve, amely felé bennünket is minden eszközzel nyomnak, náluk csak addig számít általános receptnek, amíg nem szembesülnek problémákkal. A George Bush által nemrég aláírt, a nemzetközi megállapodásokat sárba taposó és újabb dotációkat tartalmazó farmertörvény isteni csodatételként jött az európai dotációkból vígan élő, jól szervezett francia agrárlobbinak. Már-már úgy tűnt, hogy köztük és a az uniós költségvetést nagyban támogató országok között megmerevednek a lövészárkok (a tagjelölt országok pedig jelképesen a két frontvonal közé szorulnak), amikor bejelentették: Franciaország és Németország az utolsó pillanatban megegyezett. Ehhez remélhetőleg a kisebb országok is csatlakoznak. Mi pedig azon kívül, hogy örülhetünk, mert elhárul a bővítés utolsó komolyabb akadálya, abból is leckét kapunk, miként kell kulturáltan kezelni a kardinális politikai kérdéseket. Ugyan kevesebb lesz a mezőgazdasági dotáció (de még mindig több, mint ma), ám ezzel kapcsolatban érdemes felidézni a finom brüsszeli utalásokat. Ezek szerint a hazai mezőgazdaság akkor kérje a közvetlen támogatások emelését, ha képes lesz kimeríteni a számára felajánlott egész segítséget. Ebbe pedig a pályázati úton érkező pénzek is beletartoznak, emiatt pedig elmondhatjuk, hogy az említett céltól még fényévnyi távolságra vagyunk.

Közben azért itthon is történt egy s más. A Drukos károsultjai korán örültek a hírnek, hogy a napokban megkezdődik a betétek kifizetése. De legalább van kivel kommunikálniuk, a birodalom új tulajdonosai továbbra is optimisták. Pénzt emlegetnek, a kifizetés megkezdésére szánt 250 millió korona nyolcada a tartozásuknak, végeredményben ez is valami. Rosszabb hírek szállingóztak a Horizont tájáról. Jozef Majskýt, az ország leggazdagabb emberét parlamenti képviselő felesége sem tudta kicsempészni az országból. A tény, hogy rácsok mögül nézi a világot, már magában is megér egy misét, hiszen az ország talán legbefolyásosabb embere, aki soha nem csinált titkot abból, hogy politikusok tömege van a zsebében. A rosszabb hír, hogy Majskýt a Horizont Slovakia és a BMG Invest kipucolásával gyanúsítják. Eddig is gyanús volt, hogy a birodalom használható részei sorra nála kötnek ki, de megtörténhet, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Ha elmarasztaló ítélet születne, véget érne tízéves vakrepülése, de ez még nem kárpótolná az említett cégek által megkárosított kisemberek százezreit.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?