Tán mégse pattan el a húr

A számtalan figyelmeztetés után végül csak meghúzták a ravaszt a törökök, a fejlemények mégis azt mutatják, hogy megúszhatjuk világégés nélkül a két forrófejű katonai oldal találkozását. Bár a rendkívüli NATO-csúcs összehívásán és Putyin személyes megszólalásán is túl vagyunk már, igazából egyik félnek sem érdeke a túl nagy botrány. Törökország soha nem nézte jó szemmel, ha valaki teszteli a katonai erejét vagy szuverenitását. A görögökkel ezt a játékot régóta űzik, a kurdok is edzésben tartják az országot, amely NATO-tagként a második legnagyobb hadsereggel rendelkezik az USA után. Ankara soha nem engedte, hogy bárki megkérdőjelezze katonai tekintélyét, s ebbe trollkodtak bele az oroszok a légtérsértésekkel. Erdogan török elnök számára szinte másodlagos, hogy a török fegyverek NATO-fegyvernek is minősülnek az oroszok szemében, s emiatt az egész NATO be lett vonva a konfliktusba. Putyin nyilatkozatából mégis az következik, hogy Moszkva sem akar NATO-szintű kérdést csinálni az ügyből. Fontos döntése lesz a Kremlnek, hogy teljesen török szintre nyomja vissza a botrányt. A NATO szempontjából Moszkva már így is kiszámíthatatlan a rengeteg hadgyakorlattal, tengeralattjáróival és Európa felett repkedő stratégiai (atom)bombázóival, valamint a háttérben zajló kiberháborúval. Emellett Moszkva számára elég rosszkor jött a konfliktus: a párizsi merénylet után olyan falak dőltek le, amelyeket régóta szeretett volna megmászni. Hollande telefonon egyeztetett Putyinnal a Szíriára vonatkozó titkosszolgálati információk megosztásáról. A G20-csúcson az amerikaiak újra leültek az oroszokkal tárgyalni a Közel-Keletről. Más kérdés, hogy Putyin az ilyen helyzeteket szereti felhasználni belpolitikai kommunikációjában. Most a törököket egyenesen azzal vádolta meg, hogy az Iszlám Államnak dolgoznak azzal, ha lelövöldözik a terror elleni háborúban harcoló orosz gépeket. A terror elleni háború a putyini retorikában több mint egy évtizedes, egész Csecsenföld ebben a narratívában borult vérbe. Tehát számíthatunk még súlyos szavakra, Putyin fel fogja használni ezt az alkalmat arra, hogy megossza a nyugati szövetségeseket. Ennek kockázata pedig az, hogy a hazai retorika a külpolitikában is keményebb vonalra viszi Putyint és a Kreml kommunikációját.