Talpalatnyi föld marad?

Mikuláš Dzurinda kormányfő tegnap hazaérkezett sikeresként tálalt távol-keleti körútjáról. A japán és a dél-koreai beruházók nem voltak restek, a miniszterelnökkel tárgyalva számos újabb szlovákiai cégalapítási elképzelést lebegtettek meg. Ha valamennyi elképzelés a jövőben szárba szökik, akkor – kis túlzással – valamennyi ipari parkunk megtelik, és a pénzügyminisztérium válságforgatókönyvet dolgozhat ki, mivel a jelenlegi költségvetés nem számolt ennyi beruházás bőkezű állami támogatásával. Ez utóbbi állítás nem túlzás, hiszen a Hyundai/KIA autógyár múlt héten bejelentett 135 milliós többletinvesztíciója további 800 millió koronás állami segítséget von maga után, s ennek előteremtése is problémákba ütközik.

Az összeszerelő üzemek özöne szép dolog, ám még szebb lenne, ha tudásigényes ágazatok is települnének a Tátra alá. Tény, hogy lassan már erre is van példa: az amerikai Dell számítógépgyártó Pozsonyban valósítja meg európai pénzügyi központját, a svéd Electrolux háztartásigép-gyártó cég szintén a fővárosba telepítette beszerzési központját, a Kraft Foods amerikai élelmiszer-ipari óriás Pozsonyban szolgáltató, a dél-koreai Samsung elektronikai társaság pedig logisztikai bázist hoz létre Galántán. Az imént felsorolt, esetenként több száz új munkahelyet teremtő és kisebb állami segítséget igénylő központok nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, s ami szintén lényeges, hogy jóval kevésbé területigényesek.

Ez utóbbi szempontot mindeddig módfelett elhanyagoltuk. Nemcsak arról van szó, hogy a Hyundai/KIA Zsolna melletti beruházása óta egyre több akadályba ütközik a földfelvásárlás, ami az autópálya-építés erőltetett ütemének szintén gátat vet. Hanem arról is, hogy az ipari parkok viharos terjeszkedése komoly árfelhajtó tényező. A Zsolna környékén kiharcolt négyzetméterenkénti 350 koronás vételár egyfajta etalonná vált, szinte mindenki ehhez igazítja árkalkulációját, ami esetleg a települések későbbi fejlesztésének komoly korlátjává válhat. Végezetül említsük meg azt a sajnálatos tényt, hogy Szlovákia közismerten kis területű, ezért szűkre szabott mezőgazdasági földterületéből nem lehet korlátlan módon egyre többet kihasítani és betonnal leönteni. Becslések szerint az építkezések miatt naponta három hektárral csökken nálunk a megművelhető földterület, pedig még csak most várjuk igazán a területigényes hipermarketek és összeszerelő üzemek invázióját, az új lendületet kapó lakásépítkezésekről nem is szólva. Persze, könnyebb a gabonatáblát bekeríteni és beépíteni, mint kiművelt emberfőket a munkaerőpiacra dobni. Sajnos, hosszú az út, míg eljutunk Martin Fronc napi rendszerességgel visszatérő képzeletbeli püfölésétől a jól működő oktatási intézményhálózat megvalósításáig.