Szomorú párhuzamok

Egy merénylet is több a megengedhetőnél, az izraeli célpontok ellen végrehajtott palesztin merényletek listája viszont tekintélyes. Ez fordítva is igaz, csak éppen a palesztinok elleni fegyveres akcióit Izrael decensen megelőző vagy biztonsági hadműveleteknek nevezi. Egy-egy terroristának tartott palesztin személy vagy csoport likvidálását pedig célzott akciónak, de ez a lényegen mit sem változtat. Az izraeli kormány egyik tagja elleni merénylet azonban merőben új jelenség: eddig csak egy hasonló eset történt, akkor viszont egyenesen a zsidó állam miniszterelnöke volt az áldozat, ám maga a merénylő is izraeli. Ilyesfajta nyugtalanító és szomorú párhuzam van még néhány. Maradva a meggyilkolt Jicchak Rabin kormányfőnél, le kell szögezni: békepolitikáját csak úgy tudta sikerre vinni, hogy keményen megrendszabályozta az izraeli szélsőségeseket, egyértelműen a harcias telepesek tudomására hozta, hogy az önkényes terjeszkedésnek vége, sőt a telepek jelentős részét fel fogja számolni. Jasszer Arafat ugyancsak bebizonyította már, hogy meg tudja fékezni a maga terroristáit. 1996-ban négy súlyos merénylet után mindössze kilenc nap alatt rács mögé dugta az egész társaságot, amivel történelmet csinált: 1997 volt a konfliktus első olyan éve, amelyben egyetlen merénylet sem történt. Az elmúlt év ősze viszont a rossz döntések jegyében telt: Saron mecsetnézőben járt a jeruzsálemi Templom-hegyen, s a „zarándoklatnak” miniszterelnökség lett az eredménye. Kitört az intifada újabb fordulója, Arafat szabadon engedte még a leghírhedtebb bombagyártókat is, aminek az lett a következménye, hogy elvesztette politikai súlya jelentős részét. A nagyhatalmak is megelégelték a dolgot, főleg bin Laden amerikai merényletei után. Közben az izraeli nemzeti egységkormányban erőeltolódás következett be a Munkapárt irányába, gyengültek Saron pozíciói. Két szélsőjobboldali párt kilépett a koalícióból, távozott tehát két miniszter is, az egyik éppen a meggyilkolt Rehavam Zeévi volt. Arafat is lépéskényszerbe került. Törvényen kívülinek nyilvánította a merényletért felelős PFLP fegyveres szárnyát, az izraeli követelésnek megfelelően elrendelt néhány letartóztatást, bár a vélt tetteseket nem adta ki. Ez még persze nem a békepolitika útja, csak az a keskeny ösvény, amelyet zsidók és palesztinok tapostak ki egynéhány közeledési kísérletük során. Számtalan leágazása van, a legtöbb ingoványba torkollik. De van egy, amelyen egyszer már egészen Oslóig jutottak. Azt kellene most is megtalálni.