Szól a nagy semmi

Hunčík Péter, az egyik legeredetibb szlovákiai magyar gondolkodó a Vasárnapban beszámolót közölt egy nyugat-európai nyári egyetemről, ahol közép-európaiak is jelen voltak. A cikk egyik fő konklúziója, hogy miközben a nyugatiak felszabadultan a saját jövőjüket építik, a közép-európaiak a maguk nemzeti-etnikai problémáikkal vannak elfoglalva, a sebeiket vakargatják, egymást és a világot szapulják. Utóbbiak ahelyett, hogy jól érezték volna magukat a táborban és magukról beszéltek volna, a nemzeteikről meséltek.

A lengyel fiatalok például azt, hogy Ukrajna nyugati része valamikor Lengyelországhoz tartozott, és hogy Auschwitz nem lengyel haláltábor volt. Az ukránok a Krím annektálását magyarázták, a baltiak meg a saját jelenüket. Hunčík szerint ez a befelé forduló, rosszkedvű stílus áll szemben a nyugatiak énközpontú, életvidám jellemével. Aztán a beszámoló szerint az egyik este a gitározás, éneklés végül segített túllendülni a nemzeti zárkózottságon, és összehozta az embereket: John Lennon Imagine című híres számának „varázslatos strófáit” gitározva-énekelve végül megteremtődött a táborban a teljes harmónia. Bár Hunčík sejtése szerint csak rövid időre, mert a közép-európaiak hazamenve visszasüppednek a nemzeti düheik és búbánataik világába.

Számos nyári egyetemet megjárva azért úgy tűnik, hogy a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Mert miről is beszéltek a közép-európaiak például ebben a Hunčík által felidézett táborban? Arról a Közép-Európáról, amiről feltehetően a nyugatiaknak nincs sok fogalmuk, és az otthonról jövők úgy érzik, van kit és van miért felvilágosítani. Miért magyarázza egy lengyel, hogy Auschwitz német haláltábor volt, nem lengyel? Mert talán számtalanszor ütközött abba a durva tudatlanságba, hogy Auschwitzot „lengyel haláltábornak” nevezik. A Baltikum és Ukrajna is alapvetően ismeretlen terep a nyugat-európaiaknak, pedig a balti országokkal már a valutájuk is közös. Nyugat-Európa mentális térképén máig nagyon halványan van fent a mi régiónk, pedig egy közös politikai, gazdasági térben élünk, úgyhogy könnyen kialakul a térségbeli kis népek emberében az az érzés, hogy a világpolgárok új generációit érdemes felvilágosítani.

Végül Lennon Imagine című daláról. Ez a nóta ugye arról szól, hogy a világban nincsenek nemzetek, vallások, határok, mindenki testvér és mindenki a mának él. A globalizáció egyik legnevesebb kutatója, Benjamin R. Barber elképzelt egy ilyen világot, és a McDonald's után McWorldnek nevezte el. Ahol nincsenek nemzeti és helyi sajátosságok, a világpiac egységesített mindent, mindenki egyen-világpolgár, egyen-terméket esznek egyen-éttermekben, akiknek a világ nem élőhely, hanem díszlet.

Boldog és igazságos lenne egy ilyen civilizáció? Benjamin R. Barber jóslata szerint egyáltalán nem. Egy ilyen világ nemcsak sivárrá, hanem antidemokratikussá és igazságtalanná válna: az emberek a vállalatok profitérdekével szemben ugyanis csak közösségben tudnak fellépni, és ha nincs közösség, akkor a vállalati érdekeknek nincs közegellenállása. Senki nem harcol ki magasabb bért, nem védi meg senki a fogyasztót a szemét-minőségű ételtől, és nem védi meg senki a helyi termelőt. Ez a sivár, helyi ízét vesztett, egyenlőtlen és igazságtalan világ kapta a McWorld nevet. Ahol a himnusz nyilván John Lennontól az Imagine lenne.