<p>Az oroszok 1980 után rendeznek újra olimpiát, melybe beleöltek vagy 51 milliárd dollárt. A világ legdrágább téli olimpiája egy nyári üdülőhelyen. Elvitték az olimpiai lángot a tenger fenekére, az Északi-sarkra, a világűrbe, sőt még messzebbre, egészen Vlagyivosztokig futottak vele. </p>
Szocsitól Kijevig a putyini úton
A Krímtől a Kaukázusig kiirtották az összes kóbor kutyát. De ez sem elég, ez se jó, semmi se jó – csak kritikát meg rosszhiszeműséget kapnak az oroszok a nyugati sajtótól. A New York Times kiküldött tudósítója azt írja Szocsiból: az első olimpiai szám – rohamléptekkel befejezni a szállodákat. Pedig a szervezők nagyon várják az elismerést. Na, majd ha Edward Snowden felbukkan a megnyitón... Szegény Szocsi, szegény Oroszország. De a nyugati sajtó „elfogultsága” érthető. Az egész annyira balsój, megalomán, annyira putyinos (ha én akarom, meglesz!), a terrorfenyegetés miatt annyi a rendőr meg a katona, hogy az a nyugati szemnek nem szokványos (de az orosznak átlagos). Közben meg az egész annyira fájdalmasan orosz, ó, azok a szocializmusból ismert megoldások (plafon alá szerelt radiátor a szállodaszobában, mosdók csap nélkül), annyira bürokratikus-drasztikus (a transzparensek szövegét hivatalos tolmáccsal oroszra fordíttatni), hogy a fanyalgás érhető. Viszont a nyugati sajtó Putyin-ellenes megnyilvánulása sokat árt a Nyugat és Oroszország kapcsolatának. Az oroszok nagy többsége ugyanis sajátjának érzi az olimpiát, nem „Putyin-játékokként” tekint rá. A viszony romlásának pedig Ukrajna ihatja meg a levét. Mert ami miatt sokkal jobban lehetne aggódni, az az orosz retorika rohamos változása Ukrajna vonatkozásában. Egy független (értsd: nem állami) felmérés szerint az oroszok 84 százaléka ért egyet azzal, hogy a kijevi tüntetéseket a Nyugat nemcsak szervezte, hanem pénzeli is. Ráadásul az orosz média az ukrán „forradalmi” helyzetet egyre inkább oroszellenességként tálalja. Már nem az EU vilniusi csúcstalálkozója előtt Moszkva által kilóra megvásárolt Janukovics elnök mellett teszi le a voksot, hanem „az orosz érdekek és életek” megvédésére hangol a sajtó. Persze, Oroszország egyre inkább sarokba szorítva érzi magát, hiszen az EU „ukrajnai hódításával” egyre közelebb kerül Moszkvához. Az ukrán határ nem egészen négyszáz kilométerre van Moszkvától, orosz szemmel nézve a hódítók már a spájzban vannak. Persze, amíg az olimpia tart, Oroszország semmilyen konfliktusba nem fog belemenni. Ez a két hét talán elég idő arra, hogy az ukrán elit az elszánt orosz retorikát feldolgozva elfogadható politikai kompromisszummal álljon elő. Ezért is utazott az EU főtárgyalója, Lady Ashton Kijevbe, és nem Szocsiba. Ukrajna sorsa még mindig az ukránok kezében van. Jó szurkolást!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.09.
Szövetség: kis lépések előre
2024. 10.09.
A katasztrófákból is pártügyet csináltak
2024. 10.08.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.