Szó esik a kitelepítésekről is?

A téma évtizedeken keresztül egyfajta tabunak számított, hiszen a németek tudták és tudják, hogy alapvetően ők okozták a legnagyobb világégést, s ezért vállalták és vállalják is a felelősséget. Ugyanakkor erősödik az az érzés is, hogy a kellemetlen múlt egyértelmű vállalása mellett itt az ideje, hogy az őket ért meghurcolásokkal is foglalkozzanak. Ebbe a folyamatba sorolható az ismert szociáldemokrata politikus Peter Glotz: Elűzetés – Csehország, mint tanulság című kötete is, amely a cseh–német konfliktus gyökereit a XIX. század közepétől kezdve láttatja.

„A politikai kultúra, amely kiszakította az elűzetés témáját a hidegháború béklyóiból, valamint a kétpólusos világ enyhülési szakaszából, jelentős változáson megy keresztül. A kiűzetés emléke már nem csak egy elkeseredett kisebbség ügye, hanem mindazoké, akik fontosnak tartják az emberi jogokat“ – írta nemrégiben a Die Welt című napilap. „Míg az amerikaiak manapság mint egyetlen világhatalom keresik szerepüket, addig a németek ma elsősorban a II. világháború és az azt követő időszak áldozataival foglalkoznak“ – jegyezte meg a DPA hírügynökség.

Az idei németországi ősz egyik nagy szenzációja, hogy a történész Jörg Friedrich részletes fotóalbumot jelentetett meg arról, hogyan bombázta romhalmazzá a nyugati szövetséges légierő a II. világháború idején a német városokat. A képek megdöbbentőek, de tudni kell, hogy hasonló megdöbbenést váltott ki Friedrich egy évvel ezelőtt is, amikor könyvet jelentetett meg a témáról. Mindkét könyv hatalmas vihart kavart Németországban. Szinte sót szórt az újra felnyílt sebekbe. Kritikusai pedig azt kifogásolták: hogy a leírtak és lefényképezettek igazak, de egy percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezt megelőzték a németek hasonló cselekedetei. Tehát nem szabad megfeledkezni az ok és az okozat közötti összefüggésekről. Most Glotz adott ki hasonló erejű könyvet a németek csehországi elűzéséről. A közvélemény érdeklődését jelzi, hogy a kötet néhány héten át – a Der Spiegel és a Focus hetilapok kulturális rovatai szerint – az egyik legkeresettebb könyv volt Németországban. A múlt újrafelfedezésébe a televíziók is bekapcsolódtak. A ZDF közszolgálati csatorna bejelentette: nemsokára műsorra tűzi várhatóan megrázó erejű filmjét a német háborús foglyok sorsáról, amelyet Guido Knopp készített. A film anyaga könyv formájában már hozzáférhető. Knopp egyébként nem újonc, s a világháborús témában már több sikeres anyagot forgatott.

„Ha egy tabu megdől, azonnal megjelenik egyfajta nagy társadalmi igyekezet, behozni azt, amiről úgy érezzük, hogy eddig lemaradtunk“ – magyarázta a németországi „új hullámot“ Herfried Münkler, a berlini Humbold Egyetem politológusa. Véleménye szerint nincs szó semmiféle politikai-történelmi „revizionizmusról”, a múlt átértékeléséről, hanem csupán annak jobb, mélyebb megértéséről, az összefüggések tisztázásáról.

Itt kell megemlíteni a német és a lengyel államfő Johannes Rau és Aleksander Kwasniewski kezdeményezését is, akik két hete Gdanskban közös felhívást tettek közzé a múlt századi kitelepítések, elűzetések átfogó, összeurópai átértékelésére. Nyilvánvaló, hogyha valamiféle revizionizmusról, illetve újabb kárpótlási vitáról lenne szó, abban Kwasniewski lengyel államfő nehezen vállalt volna partnerséget Rauval, hiszen Lengyelország kétszeresen maga is érintett. Keleten az egykori lengyel területeket a volt Szovjetunió kapta meg, míg az onnan kitelepített lengyelek az ország nyugati felében az elűzött németek helyét foglalták el. Meggyőződésem, hogy ha lesz valamiféle nemzetközi párbeszéd, rendezvény a kitelepítések témájában, nekünk azt feltétlenül fel kellene használnunk a szlovákiai magyar kisebbség jogfosztásának, megpróbáltatásainak bemutatására. Fontos ugyanis, hogy ez a kérdés is végre a helyére kerüljön, s objektív módon, s ne egyoldalúan legyen bemutatva. Emlékezzünk és emlékeztessünk: újévi beszédében Pavol Hrušovský a szlovák parlament elnöke is elismerte, hogy a magyarok háború utáni üldözése kérdésében van még tennivalója a szlovák államnak, társadalomnak is.

A már korábban említett Glotz egyébként egy chebi család sarja, anyja cseh, apja német volt. Bár könyvében nagyon kritikusan szemléli és elítéli a kitelepítéseket, a posztkommunista országok e kérdésben tanúsított merev álláspontját, s elítéli őket, nem feledi, hogy mindezt megelőzte a németek által kirobbantott háború. Glotz egyébként híve a sokat vitatott elűzetések elleni központ kialakításának, amelyről nemzetközi vita folyik.