Szlovák Sandokan

 

„A pozsonyi repülőteret az utolsó pillanatban téptük ki egy magáncég karmaiból” – emlékezett vissza a közlekedési tárcánál tett e heti látogatásán Fico a 2006-os hőstettére. Aki esetleg nem emlékezne: a pozsonyi légikikötőt még a második Dzurinda-kormány kívánta magánosítani. A privatizációs pályázat győztese, az osztrák–szlovák TwoOne konzorcium300 millió eurót fizetett volna az államnak, további 150–230 millió eurót pedig a reptér felújítására kívánt fordítani. Az első Fico-kormány azonban 2006-ban leállította a magánosítást, azzal a mondvacsinált indokkal, hogy a létesítmény stratégiai fontosságú állami tulajdon. Fico most is jó döntésnek tartja a magánosítás leállítását. „A repülőtér mostanra évente 5–6 millió utas fogadására képes. Senki nem vádolhat azzal, hogy a magánosítás elhalasztása rossz döntés volt” – büszkélkedik a kormányfő. Kár, hogy a Fico által „megmentett” pozsonyi repülőtér ebből nem érez semmit. Míg 2008-ban még 2,2 millió utas vette igénybe a légikikötő szolgáltatásait, az elmúlt évre ez 1,4 millióra csökkent. Csak tavaly 11 százalékkal esett vissza az utasok száma. A repülőteret üzemeltető állami társaság vesztesége 2011-ben meghaladta a 3,7 millió eurót, a tavalyi évre már csaknem 9,3 milliós veszteséggel számoltak, s ez idén tovább nőhet. Mindezt figyelembe véve szinte biztos, hogy a Fico által kárhoztatott magáncég „karmai” között biztosabb jövő várt volna a repülőtérre. A szlovák kormányfő azonban minden jel szerint nem csupán a maláj kalózról szóló filmsorozatot nézte, hanem a Neoton Família Sandokanról szóló számán is inspirálódott. Ez utóbbinak egy mondata ugyanis teljes mértékben ráillik Fico vezetési módszereire: Újra tűzbe megyünk, vagy a vízbe esünk, ha vezetsz.