Szlovák–magyar jobboldali restart?

Kezdetben minden pofonegyszerű volt. A magyar pártok a jobboldal részét képezték, az egységes MKP együtt kormányzott a szlovákokkal. A szakadás után mindkét párt a tábor része maradt, ám a Híd és az MKP konkurenciaharca miatt a viszony asszimetrikussá vált, majd a Híd parlamenti pártként lépéselőnybe került. Míg az MKP-s politikusok pedig Budapesten igyekeztek keresztbe tenni Bugáréknak – erre nagy szükség nem is volt, a Fidesz alapból utasítja el a nem etnikai jellegű külhoni kezdeményezéseket –, addig a Híd idehaza tett meg mindent, hogy az MKP-t a szlovák jobboldali partnerek szemében hiteltelenítse. Így jutottunk el 2016-ig, a Híd „jobboldali árulásáig”, ami teljesen új helyzetet teremtett. A szlovák ellenzék számára a Híd nem tudott hiteles partner maradni, az MKP viszont még nem az. A jobboldali szereplők lecserélődtek, az újaknak pedig nincs megélt tapasztalatuk az MKP-val, amely időközben generációváltáson ment keresztül. Pedig az utóbbi évtizedek egyik fontos tanulsága a jobboldal számára adott: a populista-baloldali blokkal szemben (anno HZDS, most Smer) csak akkor lehet sikeres, ha a magyar szavazatokat is maga mellett tudja. A magyarok a mérleg nyelvét képezik.  A megyei választásokon aratott ellenzéki siker után az SaS, az OĽaNO és a KDH vezetői köreiben is előkerült a téma, és kétféle reakció érkezett. Matovič egyenesen választási koalíciót ajánlott Menyhártéknak, két és fél évvel a voksolás előtt. A KDH-elnök Alojz Hlina továbbra is az MKP és a magyarok lojalitásának kérdését feszegeti, visszakanyarodva a már meghaladottnak hitt 90-es évekbe. Mindkét hozzáállásnak megvan a maga politikai racionalitása. Kezdjük az utóbbival: az SNS a magyar kártya pihentetésével teret ad másoknak. Hlina pedig úgy érzi, beszólogatásaival Dankóék táborából tud új voksokat szerezni. Ezzel a taktikával egy gond van: hosszú távon kontraproduktív. Ha ugyanis az új KDH a jobboldalon látja saját helyét, előbb-utóbb a magyarokkal is együtt kell működnie. Matovič ajánlata izgalmasabb. Első látásra önzetlen segítségnek tűnik, ám valódi célja, hogy bebiztosítsa a magyar szavazatok Fico-ellenes táborban tartását. Jelen helyzetben az MKP által megszólított 100 ezer magyar voks 2020-ban kétféle módon váltható mandátumra: ha Menyhárték önerőből elérik az 5%-os küszöböt, vagy ha közös magyar listát állítanak a Híddal. Egyelőre egyik sem tűnik reálisnak. Az „egyszerű ember” attól tarthat, hogy mindkét esetben megtörténhet a választások utáni smeres kollaboráció, amint azt Bugárék 2016-ban bemutatták. Ha viszont az MKP egy Matovič-féle választási koalícióban jutna vissza a parlamentbe, ennek veszélye minimalizálható.  A fenti trend 2020-ig nem fog változni. Amíg a Híd a smeres koalíció része, a jobboldalon szalonképtelen – egyesek zsigerből utasítják el (Sulík, Matovič), mások taktikai okokból teszik majd ezt (a Progresszív Szlovákia Bugárék szlovák szavazóira fog utazni). Helyét a jobboldali blokkon belül az MKP veheti át, ehhez viszont két dolog kell. Szlovák részről a magyarokkal és az MKP-val kapcsolatos negatív sztereotípiák félretolása, magyar részről pedig az aktívabb hozzáállás. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, Menyhárték maguk sem tudják, mit kezdjenek ezzel az új – igaz, még nagyon képlékeny – helyzettel.MATOVIČ: ITT AZ IDŐ KEZET NYÚJTANI AZ MKP-NAK