Éppen kinyitott a Trawala Bt. autóalkatrész-szaküzlete az újlipótvárosi Hegedűs Gyula utca és a Dráva utca sarkán, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Szlovákiában a pénzügyminiszter serkenteni szeretné a gyerekvállalási kedvet. Most mi lesz? – kérdezte ijedten Bandika. Szerintem menjünk be – javasolta Ervin.

Röviden a Gyimesi-jelenségről, a kocsmapolitikáról és arról, hogy miért probléma, ha valaki egy egész közösség nevében építi sértésekre a politikáját.

​​​​​​​Iróniával fűszerezett kommentárjában jegyezte meg a Denník N, hogy Igor Matovič múlt csütörtöki sajtótájékoztatója után általános munkaszünetet lehetett volna elrendelni.

Ha a volt kormányfő közönséges, sértő és megalázó a közbeszéd is.

A pénzügyminiszternek most a legveszélyeztetettebb ágazatok és vállalkozások megsegítését kellene villámgyorsan kidolgoznia.

Ha valakinek még mindig nem lenne világos: ennek a kormánynak a legkomolyabb problémája Igor Matovič, és amíg meg nem szabadulnak tőle, addig itt egy perc nyugalom sem lesz.

Igor Matovič lemondott, elbúcsúzott, bocsánatot kért. Ritka és szép gesztus ez, még ha nem is teljesen makulátlan – érezni mögötte a megbántottságot, és a „Ludas Matyi-attitűdöt”, – de ebben a korcs politikai kultúrában, amely tort ül Közép-Európában, mindenképpen értékelendő.

Erwin Schrödinger osztrák fizikus legendás gondolatkísérlete a dobozba zárt macskával, amelyről nem tudjuk, él-e, vagy holt, míg meg nem nézzük, talán sosem volt olyan aktuális, mint most a kormánnyal kapcsolatban. Igor Matovič kormánya egyszerre holt – mégis él.

Vasárnap este Igor Matovič kormányfő ismét bebizonyította, hogyha vérre megy a játék, akkor még mindig ő az egyik legnagyobb játékos. Főleg, ha az ő véréről van szó, és az egész krízist ő maga idézte elő.

Nem kevés cinizmussal írhatnám le, hogy az egy éve megalakult szlovák kormány több tagja ünneplés helyett megfeszített munkával tölti ezt az évfordulót. Éjt nappallá téve mesterkednek hatalmuk és pozícióik megőrzése érdekében...

A szlovákiai politikai kultúra totemállata lehetne egy nyáladzó, fogatlan, vén eb, amely egy régi, tescós gumicsonton rágódik, néha maga alá piszkít, és mindent összenyálaz – és az sem zavarja meg, ha a világ összeomlik körülötte.

A felelősség előli menekülés közben Igor Matovič majdnem feltalálta a kormányzás új módját: kormányfő is lett volna, meg nem is. Csakhogy későn jött az ötlet, Richard Sulík ugyanis már hajlandó borítani az asztalt.

Marek Krajčí leköszönő egészségügyi miniszterből ugyan lehet stílszerűen áldozati bárányt faragni, aki majd elveszi Matovič bűneit, csak épp semmi értelme, ha a probléma gyökere egész máshol van. S ebbe az égbekiáltó kamuba előbb vagy utóbb végleg beleroppan a kormánykoalíció.

Kis ajándékkal lepte meg a kormány a lakosságot a koronavírus szlovákiai megjelenésének első évfordulójára: koalíciós válságot kaptunk országunk bölcs vezetőitől.

Van egy régi akciófilmes klisé, tudják, mikor két autó rohan egymás felé: az egyikben a jóképű főhős, esetleg a szíve hölgye, a másikban a nagyképű ellenfél. Ordítanak a motorok, remeg a kamera, premier plánban szűkülnek a szemek, csillog bennük az elhivatottság. A kérdés az, ki rántja félre a kormányt.