Szlobodan Milosevics pere: a védelem első napjai

Előre látható volt: Szlobodan Milosevics vádlott politikai harcra rendezkedett be. Elismerte, hogy a koszovói hadműveletekben egyesek elkövethettek háborús bűnöket, ám magát változatlanul nemzetközi összeesküvés áldozatának láttatja, a szerbeket pedig bűnrészessé akarja tenni (amire Belgrádban nincs egységes válasz).

Milosevics vádlott – a vádiratra látszólag ügyet sem vetve – fordítani akar a per menetén. Ellentámadása során a főcsapás iránya a NATO volt. Jugoszlávia népirtással, emberiség elleni bűnök és háborús bűnök elkövetésével vádolt exelnöke videókkal és fotókkal illusztrálta álláspontját, amely szerint nem ő, hanem a NATO követett el háborús bűnöket. Nem a vádirattal foglalkozik, hanem csupán a NATO és Jugoszlávia konfliktusára szűkíti mondandóját. Tézise az, hogy politikai megfontolásból – nemkülönben: bosszúból – ültették a vádlottak padjára. Hosszú listát diktált le azok neveivel, akiket tanúként kíván megidézni. Ennek azonban alig van jelentősége. Tűzijáték. És fontoskodás. A bukott nagyság tetszelgése. Önigazolás. A látványos névsorral Milosevics vádlott a nézettségért küzd. Nem tárgyalást, jogi show-t akar. Nem csak a külföldi közvélemény érdekli. Elsősorban haza játszik: nézőinek is üzen, miközben magát menti.

Ennél fontosabb azonban, hogy Milosevics arra is kísérletet tett, hogy bebizonyítsa: perbe fogásával a törvényszék a szerbek kollektív bűnösségét akarja kimondani. Ezt nemcsak politikai nyilatkozat szintjén tette meg; pénteken például készségesen kijelentette: előfordulhatott, hogy a koszovói háború idején szerb fegyveresek atrocitásokat követtek el. Ámde ő főparancsnokként nemcsak hogy tiltotta ezt, de kifejezetten üldözte az elkövetőket. Létezhetnek ugyan bűnös szerbek, csupán rossz helyen keresik őket. Erre persze az ügyészség is felkészült: Carla del Ponte főügyész a vádirat ismertetésének első napján közölte, hogy ez a tárgyalás csak és kizárólag Milosevicsről szól.

Belgrádot látszólag felkészületlenül érte Milosevics vádlott trükkje. Már a tárgyalás előtt felmerült az ötlet, hogy a jugoszláv kormány jogászokból álló szakértőcsoporttal figyeltesse a tárgyalást. A jugoszláv külügyminisztérium megfigyelői státust kér. A szerbiai kormány több tagja viszont határozottan ellenezte az ötletet: Szerbiát távol akarják tartani Hágától. Szabadulnának Milosevics öleléséből. A szerbiai kormány a látszatát is el akarja kerülni, hogy bármilyen szolidaritást vállalna a bukott rezsimmel és vezetőjével. Ezért várható, hogy Belgrádban a közeljövőben újra erőteljes nyomás alá helyezik a potenciális Milosevics-ellenes tanúkat.

Leszámolni viszont csak úgy tud Szerbia a múlttal, ha nem csupán azért működik együtt a hágai törvényszékkel, mert ez afféle kötelező gyakorlat. Milosevics perének legjobb esetben az lehetne a hozadéka, hogy az országot fokozatosan szembesíti közelmúltjával. S nem mellékesen: felelősségével is.