Szíria, a közös nevező

 A tisztánlátás kedvéért azonban fontos kimondani: nem újabb és újabb konfliktusokról van szó, hanem az egyre bonyolultabbá váló szíriai polgárháború más-más frontjairól.

A menekültáradat elsődleges oka, hogy Szíriából nagyobb embertömeg indult meg Törökországon keresztül Európába. Az ő létszámuk miatt alakult ki az a hálózat, amely immár nemcsak szíreket,hanem a legkülönbözőbb helyekről érkező embereket is eljuttat Kis-Ázsiából és Észak-Afrikából Európa határaihoz. A szíriai válság nélkül nem lenne menekültválság.

A párizsi támadás elsődleges oka a Kalifátus (ismertebb nevén Iszlám Állam) térnyerése, illetve az ellene folytatott nyugati koalíciós légi csapások (és egyéb intézkedések). Globális terrorizmus persze eddig is létezett, de jelenlegi arcát nagyban befolyásolja az, hogy az egy generációval korábbi al-Kaidát a Kalifátus váltotta fel és vált a nemzetközi dzsihád „motorjává”. A párizsi (és a többi hasonló) támadás pedig közvetlenül kapcsolódik ehhez a szervezethez, amelynek központja Szíriában van, és amely a polgárháborúban – sőt a menekültválságban is – kulcsszerepet tölt be.

A törökök által lelőtt orosz repülő Szíria területét bombázta, az ottani török etnikai kisebbségek („turkománok”) területét. Bár Ankara formálisan azért csapott le az oroszokra, mert ismételten megsértették a török légteret, a sokkoló esemény hátterében az áll, hogy a Szíriában a kormányzat oldalán beavatkozó oroszok sértették a törökök érdekeit azzal, hogy Észak-Szíriában törökbarát milíciák ellen is csapásokat végeztek.

Végül ott a kurdkérdés, amely az etnikai politizálás iránt érdeklődő szakemberek helyett most a globális közvélemény tálcáján van, Irakban, Szíriában és Törökországban is. Ez is kifejezetten a szíriai történések miatt. Mi olyan különleges ebben a háborúban, hogy mindent ennyire megmozgat? Azt gondolom, valójában semmi, a szíriai háborút a mai nemzetközi áramlások befolyásolják. A globális média nemcsak a híreket terjeszti, hanem már a harcászati stratégia része – lásd Párizs. A felgyorsuló világ, a fizikai távolságok zsugorodása összeköti a konfliktusövezeteket a békés zónákkal – lásd menekültek. A médiapolitizálás korában pedig nemcsak a nemzetközi vezetők, hanem a terrorszervezetek is szimbolikus cselekedetekre szánják magukat, népszerűségük növelését keresve.

Jobb lesz tehát hozzászoknunk, hogy véget ért az az idő, amikor a háború azt jelentette, hogy nyomasztó dolgokat látunk a tévében. A helyi konfliktusok könnyen globálissá válhatnak, és csápjaik elérnek a fejlett világig. Ez új kihívást jelent és sok szenvedést okozhat, de legalább esélyt ad arra, hogy a globális Nyugat átgondolja saját hozzáállását a háborúkhoz és ezek hasznosságához.