SZILVÁSSY JÓZSEF

Nemrég Rudolf Schuster és a pozsonyi törvényhozás, legújabban pedig külön az államfő és a házelnök is újabb színteret nyitott az immár közutálatba züllő politikai küzdelmekben. Normális demokratikus országban általában a kormánypártiak és az ellenzékiek között zajlanak a – politikai kultúrájukat és az ország közállapotát tükröző – politikai csatározások. Szlovákiában ez is másként van. Hónapok óta acsarkodnak egymással a szlovák kormánypártiak. Ebben a pillanatban a kormányfő meg nem tudná mondani, hogy a koalíció valójában hány támogató szavazattal rendelkezik a parlamentben. Erre jön a köztársa-sági elnök, aki sorozatban dobja vissza az elfogadott jogszabályokat a parlamentnek, amely már csak dacból is újra megszavazza a kifogásolt törvénytervezeteket. A baj az, hogy ennek a bús cirkusznak a következményei a mi hátunkon csattannak. Kapkodva összefércelt, azonnal módosításra szoruló törvények, részleteiben végig nem gondolt döntések sokasága igazolja ezt. Politikai öngólokat lövöldöz legújabban az államfő is. Legutóbb a nyugdíjasoknál iparkodott jó pontokat szerezni. Akik természetesen nyolcszázalékos, sőt: ennél is nagyobb járandóságnövelést érdemelnének, ám a költségvetés hiányának is vannak éppen a polgárok bérének, pénzének értékét szem előtt tartó határai. Schuster a szociálisan érzékeny elnök pózában tetszeleg, holott már csak a vak nem látja, hogy a legtöbb döntésével kampányol, mert már rég eldöntötte, hogy idén ismét jelölteti magát az államfői posztra. Ő is ludas abban, hogy egyre többen csalódnak a demokratikus intézményrendszerben, holott nem az elvek rosszak, hanem hazai politikusaink nagy többsége silány és gátlástalan. Sok kormánypárti politikus – a másfél évvel ezelőtti választási eredményekre is gondolva – véli úgy rövidlátóan és felfuvalkodottan, hogy mostanság pótolhatatlan, hiszen a mai koalíciónak nincs alternatívája. Pedig a józan hazai elemzők után az osztrák Die Presse éleslátású kommentátora is észrevette, hogy immár csatasorba álltak a szlovák nacionalista erők is, amelyekkel Robert Fico, a szociális demagógia bajnoka bármelyik pillanatban szövetséget köthet. Hozzájuk csapódhatnak az átgondolatlan reformok vesztesei, valamint a koalíciós viszálykodások miatt csalódott tömegek. A szakszervezetek és az ellenzéki pártok aláírásgyűjtő akciójának eredménye igazolta, hogy a számuk nem jelentéktelen. ĺgy aztán egyre fenyegetőbb az a veszély, hogy Szlovákiában – az ország uniós tagsága ellenére – újra előtör a nacionalizmus, a jelentős számú polgár nekikeseredését meglovagoló populizmus. Szlovákia az eltelt esztendőkben nagy utat tett meg a tényleges demokrácia irányába és a nemzeti másság tisztelete terén. Csakis a mai közjogi méltóságok, továbbá a kormánypárti és más politikusok felelnének azért, ha visszasodródnánk a közéleti Balkán útvesztői felé.