Szikvíz cukorral

Hezitálnét még az ág is húzza. Talán kerek e világon nincs olyan peches ember, mint ő. Ahányszor koronás jeggyel elbuszozik a városba, mindig baj éri. Egyik alkalommal, ahogy téblábolt a macskaköves járdán, ráhullott vagy hat négyzetméter vakolat. Szirénázva érkeztek helyszínelni sorban rendőrök, mentők, tűzoltók, Hezitálné pedig fizethetett minden költséget. A vizsgálat ugyanis kiderítette, a rajta esett testi sértés miatt maga Hezitálné a felelős. Az épület falán ugyanis, másfél embernyi magasságban elhelyezett jelzőtábla figyelmeztetett az omlásveszélyre. Más alkalommal barlangmentők emelődaruval vonszolták ki a járda és az úttest közti mély vájatból. Akkor nemcsak a mentés és a gyógyítás költségeit, hanem az általa okozott kárt is meg kellett térítenie. Mi több, büntetést is kiróttak rá. Mivelhogy nem vette komolyan az információs táblán figyelmeztető szöveget: útkarbantartás és burkolatfelbontás miatt a járdán közlekedni veszélyes. Rálépett a nem biztonságos járdaszakaszra, és az beomlott alatta, hatalmas mélyedést idézve elő a járda és az úttest között.

Megesett vele olyasmi is, hogy amikor az orvosi váróban rájött a kisdolog, megkereste a toalettet, de dolgavégezetlenül kellett kifordulnia a helyiségből, mert a kabinok ajtajára felragasztott cetliken a takarítónő reszkető kézírása arra kérte a sürgős esetben érkezőket, hogy ne használják a vécét, mert meghibásodott. Hezitálné átballagott a rendelő szomszédságában üzemelő kávéházba. Ott viszont dohogtak, hogy a vécét csak a fogyasztóvendégek használhatják, rendeljen valamit, aztán elfoglalhatja a kabint. Mondta, nem orvos ő, hogy rendeljen, de aztán kényszer- és vészhelyzetben mégiscsak leült az egyik asztalhoz, és hozatott magának két deci forró szikvizet, három kockacukorral és tejszínnel. (A táskájában ugyanis gyógyszeres fiolában mindig van instant kávépor.) Ezt az esetet viszonylag kisebb megrázkódtatás nélkül megúszta. Nem úgy, mint azt a téli kalamajkát, amellyel egy egész City Centerben okozott galibát. Az áruházváros üvegkockákkal kirakott bejárati portálja előtt tábla hirdette, hogy „hódarás, síkos felület, óvatosan közlekedjenek”. Hezitálné ide-oda csoszogott, imbolygott, aztán elvágódott, és nekizuhant az áruházváros üvegfalának, amely nagy robajjal úgy hullott le, mint a leszakadt függöny.

Védekezett ő, hogy nem elég tényként megállapítani és kiírni, ha valami meghibásodik, nem működik vagy veszélyes, hanem rendbe kell tenni a dolgokat, eltávolítani a hiányosságokat, kijavítani a hibákat. Rendre utasították azzal, hogy ne jakubinoskodjon, és ne akarjon forradalmat csinálni. Hiába lettünk frankofón ország, Szlovákiában a dolgok továbbra is úgy fognak működni, ahogy eddig. Figyelmeztették, ha itt akar élni, igazodjon az itteni trendhez. Melynek lényege, hogy ha a polgár későn indult, és nem akarja lekésni a vonatot, nem futni kezd, mint az eszement, hanem megállítja az órát tíz perccel az indulás előtt, hogy időben odaérjen.