Nyugdíjreform: indítás álomcsapattal

Lezárult a licit, a kormány szerdán pontot tett a jövő évi áremelések fejezete után. Emellett pedig a miniszterek szorgalmasan dolgoznak az új rendszeren.

Közelebbről minden egy kicsit más – mondhatnánk Ivan Mikloš bejelentésére, amely szerint a tervezett áremelések családonként 400 koronás havi többletkiadást jelentenek. A sajtóban eddig megjelent emelések szerint egy középréteghez tartozó család ennek akár a négyszeresével is találkozhat, egy nyugdíjas család a duplájával, míg egy kisgyermekes fiatal házaspár kb. 300 koronával lesz kénytelen többet kiadni, mint ma. Ehhez persze még sok egyéb begyűrűzik majd, így ne nagyon osszuk Mikloš kincstári optimizmusát.

A fiatal pénzügyminiszter egyébként is sarokba szorult az elmúlt napokban. Korábban bevallotta: a hozzáadottérték-adóhoz (DPH) csak akkor nyúlnak, ha másként nem képesek összeállítani a költségvetést. Amikor ez megtörtént, zavarukban még hozzájuk nem illő propagandisztikus elemekhez is hozzányúltak. Mondjuk ki: a hozzáadottérték-adó változása újra csak azokat sújtja, akik családi költségvetésében az alapvető élelmiszerek teszik ki a nagyobb részt. Ha erre nem figyelmeztetik az embereket, akkor januártól még váratlanabbul éri őket és még dühösebbek lesznek. Egyébként a szükségből kovácsolt erény, vagyis a hozzáadottérték-adó két sávjának 2004-es összeolvasztása egyáltalán nem elvetendő dolog. Az új árakat majd valahogy elviseljük, az ehhez kötődő adócsalások kiküszöbölésével viszont az állam olyan bevételekhez jut, amit már nem kell a mi zsebünkből kiszednie.

Az áremelésekkel kapcsolatban megszólaltak a szakszervezetek is, nyomásgyakorló akciókat kilátásba helyezve. Magyarországon a 90-es évek derekán, a szociális forradalmat jelentő Bokros-csomag idején a szakszervezetek megállapodásban vállalták, hogy elállnak az értelmetlen, propagandisztikus akcióktól. Ennek köszönhetően most, amikor az akkori nagy robbantás eredményeként a gazdaság működőképessé vált, a szakszervezetek hiteles partnerként sok mindent meg tudnak valósítani abból, amiért tagjaik befizetik a tagdíjakat.

Az áremelések és megszorítások hosszú listáját figyelve annyit azért írjunk az új kormány javára, hogy ezúttal bevallja: ezzel még semmit sem old meg, legfeljebb időt nyer a rendszer átalakítására. Dolgozunk: üzeni mindenki. Az első 22 törvénymódosítás már a parlamentben is van, ezek is csak a sürgősségi esetek, a java januártól jön. Ez így jól is van, ha bírják a tempót, az első félévben meg-győzhetnek bennünket, hogy ezúttal nem hiába pucolják ki a zsebünket.

Ebben a témában a héten a nyugdíjreformról kaptunk felettébb buzdító híreket. A szociálisügyi minisztériumban az új rendszer kialakítására összegyűjtöttek mindenkit, aki ebben az országban valamit számít. A sajtó által egyszerűen „álomcsapatnak” titulált társaságot a világ eddigi leghíresebb nyugdíjreformját összehozó chilei Pinera által ajánlott világbanki szakemberek egészítik ki. Az újak nem csinálnak titkot abból, hogy a sok szomorú év után a lehető legtöbbet igyekeznek elérni. Még akkor is, ha akár az összes privatizációs bevételt arra kell szánni, hogy a saját számlánkra történő nyugdíjspórolás miatt fedezni lehessen a mostani nyugdíjasok igényeit. Ľudovít Kaník szociálisügyi miniszter karácsonyi olvasmányként kapja meg az új rendszert, a parlamentnek pedig 2003 első félévében kellene elfogadnia a törvényeket. Addig pedig maradjunk annál a kockázatos kijelentésnél, ha valóban keresztülviszik az elképzelésüket, akkor ez a hazai lakosság számára több generációs ajándék lesz azért, mert idén szeptemberben jobboldali kormányt juttatott hatalomra. Egyetlen dolgot nem sikerült kideríteni (de néhány nap után ezt nem is várhatjuk el tőlük): kiknek, melyik korosztálynak lesz érdemes még átmenni az új rendszerbe. Kaník mindenesetre egyik nyilatkozatában elképzelhetőnek tartja, hogy akár még az ötvenes éveikben járóknak is megérné a váltás. Mivel új dolgokról van szó, jó tudni, hogy akik már évekig, évtizedekig fizették a mai rendszerbe a kötelező elvonást és átlépnek az új rendszerbe, a tőkeszámlájukra is kapnak majd jóváírást. Ez elsősorban attól függ, sikerül-e a privatizációs bevételek nagy részét ide irányítani – az új hatalom egyelőre kétség kívül nagyon elszánt ebben az ügyben. Az ideológiai indoklás mindenesetre már megszületett: ezzel az idősek abból részesednek, hogy évtizedekig építették az országot, a fiatalabbak pedig a tőkeszámláikon végre maguknak takarékoskodhatnak öreg napjaikra.