Szerkesztői túllihegés

Életre szóló élmény volt az Országház gyönyörű Munkácsy-termében családommal együtt átvenni a magyarigazolványt. Építészmérnök, vállalkozó vagyok, a munkám Szlovákiához köt, feleségem könyvelő, két fiam a szenci magyar alapiskolában tanul, viszonylag biztos a megélhetésünk. Nem anyagi haszon reményében váltottam hát ki a dokumentumot, hanem azért, hogy ezzel is kifejezzem lelki és kulturális kötődésemet az egyetemes magyarsághoz – mondta a telefonba csütörtök este a még mindig meghatódott Takács Róbert. Másnap felhívta őt a TASR egyik munkatársa, aki szeretett volna fényképet készíteni róla. Az első magyarigazolvány tulajdonosa azt válaszolta, hogy nem óhajt a médiában szerepelni. Azért sem, mert néhány perce sértegető, névtelen telefont kapott, s nem szeretné közszereplésével szítani a politikusok által kezdett hecckampányt. A szlovák hírügynökség nem sokkal ezután gyorshírt adott ki, amely szerint Takács Róbertet névtelen telefonálók megfenyegették, és azt mérlegeli, hogy rendőrségi feljelentést tesz. Az MTI szlovákiai tudósítója szó szerint ismertette a hírt. Saját anyagot akkor még nem tudott adni, mert a szenci férfi időközben kikapcsolta a telefonját. A tudósítások elolvasása után mobilon értem utol az építészmérnököt, aki elmondta: soha nem mondta, hogy megfenyegették vagy feljelentésről gondolkodik. – A telefonomat pedig azért kapcsoltam ki, hogy távol tartsam magam az újságírók zaklatásától – emelte meg kissé a hangját. Közölte azt is, hogy neheztel a szenci városi hivatal munkatársára, aki törvénytelenül adta ki a lakcímét. Valószínűleg így állapíthatta meg a szlovák hírügynökség tudósítója a telefonszámát. Meg az a telefonbetyár is, aki azt ordította, hogy maradhatott volna a Duna túlsó partján, s ha akkora magyar, akkor miért jött vissza Szlovákiába. Időközben az MTI szlovákiai munkatársa is beszélt maroktelefonon az érintettel és pontosan leírta a valós helyzetet. Ezt a hírt délután négykor adták ki, de a Markíza teletextjén kívül aznap egyetlen jelentős médiában sem jelent meg. Péntek este egy pozsonyi presszóba tértem be, ahol a kereskedelmi rádió még mindig a szlovák hírügynökség valótlanságait harsogta, mire felordított valaki: Ideje lenne már móresre tanítani ezeket a kibaszott, irredenta magyarokat. Jó fél óra múltán vacsorára voltam hivatalos egy csallóközi vendéglőben, ahol egy magyarországi rádió vezető hírként változatlanul az első MTI-értesülést bömbölte. Mire a szomszédos asztalnál ülő férfi felém hajolt: – Hogy ezek a kurva tótok mit művelnek velünk?! Keserűen gondoltam Takács Róbertre, aki sok becsületes polgárhoz hasonlóan rádöbbenhetett, hogy nacionalista politikus kegyeit leső, vagy éppenséggel szenzációs hírekre vadászó percemberkék túllihegéseikkel micsoda manipulációkra képesek, miként szítják a gyűlölködést. S miként mocskolnak be tiszta szellemet és nemes szándékot.