Szerbek a faluban

A munkanélküliség országos szinten már 9 százalék alatt van, a nyugati régió több járásában azonban 3 százalék alatt, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenki dolgozik, aki akar, és akire valamilyen munkát még rá lehet bízni.

A legnagyobb vállalatok már most munkaerőhiánnyal küzdenek. Aki azokból a régiókból, ahol magasabb a munkanélküliség aránya távolabb is hajlandó volt munkát vállalni, az már Nyugat-Szlovákiában vagy annál is nyugatabbra, Ausztriában, Németországban vagy Angliában dolgozik.

Kicsi az esélye, hogy aki ma is munkanélküli az ország keleti, még mindig magas munkanélküliséggel küzdő részében, most gondolja meg magát. A cégek, ha bővíteni akarják a termelést, kénytelenek ott alkalmazottat keresni, ahol van, és hajlandó több száz kilométert is utazni a munkáért. Ilyen munkaerőt ott találnak, ahol a szlovákiainál jóval alacsonyabb az átlagkereset, például Szerbiában vagy Romániában.

Sok embernek jelenthetnek, vagy akár jelentenek már ma is problémát a vendégmunkások. Vannak, akiknek az nem tetszik, hogy alacsonyabb bérért is hajlandók dolgozni, ami a cégnél hazai alkalmazottainak a bérét is befolyásolja. Lehetnek olyanok is, akik azt nem nézik jó szemmel, hogy a szomszédjukba költöztek, zajosak, mást már az is zavarhat, hogy szembe jönnek vele a járdán, és nem köszönnek, vagy elfoglalják törzshelyét a kocsmában, esetleg két feles után már énekelnek.

Senki sem dolgozik szívesen otthonától több száz vagy akár ezer kilométerre. Ennek oka lehet, hogy otthonában üldözik, az élete van veszélyben, ezért menekült el. De az is lehet, hogy egyszerűen nem talál munkát, nem tud megélni, otthoni fizetéséből nem tudja eltartani családját. Inkább vállalja, hogy hosszabb-rövidebb ideig idegen országban, idegen, többé-kevésbé eltérő kulturális közegben él és dolgozik. Biztosan vannak köztük olyanok, akik lopnak, sőt akadhatnak alkoholisták, esetleg betegesen kötekedők.

A problémákat azonban nem azzal kellene magyarázni, hogy ők szerbek, románok, ukránok vagy koreaiak. Ha azt látjuk, hogy a munkaadó nem emeli a fizetést, mert a vendégmunkások olcsóbban dolgoznak, akkor ne őket hibáztassuk, inkább a szakszervezetet kell keresni, valószínűleg a vendégmunkások is örülnének a magasabb bérnek.

Ha az együttéléssel van gond, akkor az önkormányzatot, amely szintén profitál a vendégéjszakákból, hogy garantálja a biztonságot a településen. A kisebb problémák megoldásához pedig nem árt egy kis együttérzés.

Ha a település okosan kezeli a helyzetet, az bevételt is jelenthet, ami nemcsak az önkormányzatnak, hanem a lakosoknak is jó.

Néhány évtizeddel ezelőtt az is komoly problémát okozott, ha a fiatal suhancok az egyik faluból átmentek a másikban rendezett bálba. Általában verekedés lett a vége, sokszor vér is folyt. Most a második, harmadik országból jönnek át, általában nem egy estére, éjszakára, hanem huzamosabb időre. Nem szórakozni, hanem dolgozni.

Meg kellene próbálni elkerülni a konfliktusokat, vagy ha vannak, a másik fél bevonásával kezelni.

Mi sem olvasunk, hallunk szívesen arról, hogy szlovákiai vagy magyar vendégmunkásokat vertek meg Angliában csak azért, mert az unió keleti végéből érkeztek.