Szép új világgal kecsegtet a jövő

A kenyheci teherautó-alkatrészgyár szoros üzleti kapcsolatban áll az osztrák Voestalpine szlovákiai acélműjével és a dél-koreai Samsung galántai fejlesztőközpontjával, miközben e cégek vezetői a T-Mobile révén rendszeres telefonkapcsolatban állnak, s ha személyesen is találkozni akarnak, akkor a Pozsony– Kassa távolságot az Austrian Airlines légitársaság járatain teszik meg. Ez nem sci-fi, csupán felvázoltuk, miképpen nézhet ki a jövő, ha mindaz megvalósul, ami ezen a héten lehetőség vagy konkrét terv formájában felmerült. A szép új világ víziója helyett azonban vigyázó szemünket vessük a némileg komorabb és nagyobb valóságtartalmú közeljövőre: miután literenként 39 koronáért teletankoltuk a gépkocsinkat, a volán mögé ülünk, s a városban keringve kilónként 200 korona alatti sertéshúst keresünk – mérsékelt sikerrel. Igen, e sötét forgatókönyv magvait is az e heti események vetették el. Ami még elkeserítőbb: nagyobb a valószínűsége annak, hogy az általunk nem befolyásolható benzinár a későbbiekben csökken, mint hogy a döntően hazai bázisra támaszkodó húsfeldolgozók termékeinek ára esne.

A dél-koreai Samsung elektronikai óriáscég a hét elején bejelentette, galántai telephelyét egy európai logisztikai, továbbá kutató-fejlesztő központtal bővíti. Ha ez megvalósul, 2007-ben a jelenlegi 2200 fős alkalmazotti létszám túllépheti a 3000 főt. A szintén dél-koreai Hansung Elektronics pedig a közeljövőben Érsekújvárott nyitja meg gyártórészlegét, ahol a mintegy 20 millió koronás beruházás eredményeként 50 alkalmazottal villamosipari cikkeket fognak gyártani. Konkoly József, a Kassa közeli Kenyhec polgármestere pedig bejelentette: a község ipari parkja iránt legutóbb két nagyberuházó érdeklődött: az egyik teherautó-alkatrészgyártásban, a másik pedig gépgyártásban érdekelt. Ha ezek a tervek megvalósulnának, akkor 650 millió dollár ráfordítással további legalább 1000 munkahelyet teremtenének a térségben. Az iménti példák az utóbbi napokból származnak, s jól tükrözik azt a tényt, hogy végre már nemcsak Pozsony és vonzáskörzete, hanem az ország egyéb régiói is érdekessé váltak a külföldi beruházók számára. A Szlovák Nemzeti Bank statisztikája is ezt mutatja: míg 2002-ben a Szlovákiában letelepedett külföldi működőtőke 91,5 százaléka a Pozsonyi kerületet választotta, addig tavaly a kerület aránya 84 százalékra süllyedt, az idei első félévben pedig a beáramlott 15 milliárd korona alig 77 százaléka kötött ki a főváros térségében. Bár a 77 százalékos részesedés is soknak számít, azonban a statisztika némileg csalóka. A külföldi társaság ugyanis bármely országrészbe telepítheti cégét, ám ha a fővárosban rendezi be adminisztratív központját, akkor úgymond Pozsony nevéhez írják a teljes beruházást. A jelenséget figyelve kiderül: a beruházók a kerületi székhelyek mellett a kisebb városok, sőt falvak előnyeire is rájöttek. Martin Barto, a Szlovák Takarékpénztár vezető elemzője a következőkkel magyarázza a vidék előtérbe kerülését: Pozsonytól távolodva egyre olcsóbb az ingatlan és a munkaerő, emellett jóval könnyebb képzett alkalmazottakat találni. Az új keletű vonzerő árnyoldala, hogy döntően példátlan olcsóságunknak köszönhető. Például az osztrák Neusiedler papíripari társaság rózsahegyi gyárában átszámítva jóval kisebb fizetést ad, mint szolnoki gyárában. Ugyanez érvényes a Volkswagen pozsonyi és Mladá Boleslav-i gyárára. Mindez annak ellenére történik, hogy mind a Volkswagen, mind a Neusiedler a szlovákiai átlagbér fölött fizeti alkalmazottait. Vagyis a mostanában sorra érkező külföldi cégek ugyan leszorítják a munkanélküliek arányát, ám a hazai bérszint növekedéséhez már kevésbé járulnak hozzá.

Búvópatakként újra felbukkant a sorra megbukott pénzügyi szolgáltatók ügyfeleinek kárpótlása. Parlamenti képviselők egy csoportja, benne az MKP egy képviselőjével, megpróbál némi fájdalomdíjat kicsikarni a több százezer kliensnek. A pénzügyminisztérium már többször jelezte, erről szó sem lehet, hiszen így az egész lakossággal fizettetnék meg a borsos számlát. Mivel halva született ötletről van szó, továbbá a lakosság – nem érintett – 95 százaléka ellenzi, így kár is lenne rá szót vesztegetni. Mindössze azért említjük, mert a politikusok a jó pontok begyűjtésének ábrándjával felesleges álreményeket ébresztenek a károsultakban és feltépik a lassan hegedő sebeket.