Szenté avatás előtt

Gyalázat és skandalum! Igenis, minden újságírót be kell zárni, cenzúrázni kell minden sorukat, önkormányzati gyűlésekről ki kell őket rúgni, hogy a lábuk se érje a földet, mi az, hogy nem titkos, egy frászt, én mondom meg, hogy mi titkos és mi nem, mert én a közt és a népet szolgálom, nahát! Piszkos, ingyenélő, provokatőr banda, semmi közük hozzá, hogy mi miféle jutalmakat osztogatunk, meg hogy nekem mennyi jár a fizetésen felül, hiszen a városháza magáncég, a képviselő-testület meg valójában az én igazgatótanácsom, miként a város is az én városom, csak a lakók, azaz a választók nem, ők csak a szükséges élő díszletet jelentik, meg a voksokat, de nehogymá rákérdezzenek, mennyi prémiumot is osztogatunk el itt, magunk közt a népfelség nevében, mert igenis megérdemeljük, bármennyi is lenne. Aki pedig megkérdezné, hogy miért, annak jól összetörném a kameráját, fojtogatnám őt, továbbá feljelenteném súlyos egészségkárosítás miatt, amiért így, karácsony előtt a gutaütés szélére sodort egy feddhetetlen, tisztakezű – a korrucpió, izé, korpuci..., na, hát még a szót sem tudom kimondani, nemhogy ismerném – családapát, egy a közboldogulás szintjét Atlaszként emelő elvtársat izé, urat, ámen. Kikérem magamnak ezeket az ocsmány inszinuációkat. Méghogy valaha is sötét ügyekbe keveredtem volna?! Éppen csak hallottam, hogy a belügyön valahogy eltűntek bizonyos hangszalagok, amelyeken pechemre pont az én telefonbeszélgetéseimet rögzítették. Pedig nem is azzal beszéltem, akivel, hanem csak a Mancikával, s nem is arról, hogy mennyi lenne akkor nekem zsebbe a lé, hanem csak a fokföldi ibolya átültetéséről csevegtünk, bagatell... Csak ezek a sunyi provokatőrök, ezek az ócska bértollnokok, ezek a senkiházi bajkeverők ne lennének a világon... Mert mindig ezek pofáznak mindenféle gyanús lobbizásokról, összeesküvésekről, bizonyíték meg egy szál se, hál Istennek! Úgyhogy mars velük a cellába, s akkor végre nem vegzálják a vakítóan becsületes, tisztességes embereket, béke lesz, szeretet, angyalkák kergetőznek majd a szeráfokkal, nekem meg sok pénzem lesz. Meg nektek is, ha tartjátok a szátokat. Utána majd lehet a markotokat is. Különben pedig szerintem az igazi sajtó egy üres mikrofonállvány az irodám sarkában. Vagy inkább csak olyan karaoke-produkció. Sőt most már veszek egy digitális diktafont, oszt akkor nyilatkozok magamnak, amikor kedvem tartja, s lesz egy újságom is, amit én írok magamnak, magamról, csak nekem. Boldog karácsonyt!