Szemközt a bundamaffiával (2. rész)

A tárgyalás nyilvános, a teremben rokonok, ismerősök, család- és klántagok, smasszerek, védőügyvédek és jegyzetelő újságírók. A pulpitus mögött pedig két ügyész: dr. Angeli László és dr. Szabadi Péter. Ők a bundavadászok.  Ma az 52 oldalas vádiratot olvassák föl. Betekintés a magyar futball kulisszái mögé: csalás, vesztegetés, korrupció, sportfogadás és pénz. Sok pénz. A maffiózók hangzatos nevű cégeket hoztak létre (Footy Media International, Exclusive Sports), hogy labdarúgó-tornákat szervezzenek, amelyeket kényük-kedvük szerint manipulálhattak.  Magyarországon például felnőtt válogatott mérkőzést kellett volna rendezniük 2010 őszén, szintén manipulációs céllal, de a „portfólióba” bekerültek dél-amerikai utánpótlásválogatott-mérkőzések, finn Ligakupa-találkozók, olasz felnőtt és magyar U19-es bajnokik, afrikai válogatott meccsek, Kuba szereplése az Arany Kupán, egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere. A dél-amerikai utánpótlástornák előtt szóltak néhány magyar bírónak, hogy volna egy kis meló. Semmi extra, csak a szokásos: elcsalni néhány meccset, a megfelelő „anyagi ellenszolgáltatás fejében”. A 2010 decemberében játszott Argentína–Bolívia utánpótlásmeccs előtt a maffia kérése így hangzott: a találkozón egyetlen gól szülessen, s azt Argentína szerezze az utolsó percekben. Nem egyszerű feladat, de a magyar bírók nem ismernek lehetetlent, ha csalásról van szó! Az ajánlatot elfogadták, a headsetet fülükre illesztették, a túl korai gólt érvénytelenítették, majd addig húzták a meccset, míg büntetőt ítélhettek Argentína javára – a 103. percben. A maffia 400 ezer eurót nyert. A 2011. februári észt–bolgár felkészülési mérkőzést a törökországi Antalyában játszották. A szingapúri szindikátus azt kérte a magyar bíróktól, hogy három gól szülessen a 15. perc után. Játékvezetőink semmit nem bíztak a véletlenre, négy tizenegyest fújtak be, a végeredmény: Észtország–Bulgária 2–2. Azon a meccsen nem lehetett jelen K. Zoltán másodrendű vádlott, fontosabb dolga akadt: Salvadorba utazott, hogy a Salvador–Haiti válogatott mérkőzést manipulálja. A maffia pénzfutáraként dolgozott B. István, a Honvéd egykori népszerű csatára is, 2011 májusában a Lecce–Lazio (2–4) olasz bajnoki előtt néhány társával együtt neki kellett megvesztegetnie hat olasz futballistát. A maffia Lazio-győzelmet és minimum öt gólt kért, cserébe 600 ezer eurót adott a beszervezett játékosoknak, 90 percért. Minden elő volt készítve, B. István a testvére, B. Gábor személyi igazolványával jelentkezett be a Hilton Garden Inn szállodába, az üzlet megköttetett, a szingapúri főnök pedig 2 millió euró értékben fogadott erre az olasz bajnokira, szólóban (tehette, mert a többi fogadóhoz és a tévék előtt izguló naiv szurkolók százezreihez képest megvolt az az előnye, hogy előre tudta a végeredményt). De előfordult, hogy a maffia emberei (K. Zoltán és L. Mátyás) egy benzinkút parkolójából figyelték a szomszéd pályán zajló MTK–Békéscsaba utánpótlásmeccset, és autójukból telefonáltak a kispadon ülő társuknak, hogy 500 euró prémiumot kap, aki összehoz egy 11-est. A kispados játékos megkerülte a pályát, néhány szót váltott a kapussal, aki azonnal teljesítette a kérést. Így megy ez. Ahhoz, hogy tisztábban lássuk a futballbunda rádiuszát, helyezzük el a térképen („kontextualizáljuk”) a jelenséget. Most csak egyetlen bűnszervezetről beszélünk, a polip egyetlen csápjáról. De vajon hány ilyen csáp van? A sportfogadási csalás egy új, rendkívül jól jövedelmező üzletág, amely alacsony kockázattal (és kevés hullával) jár, ezért a maffia számára sokkal vonzóbb, mint a drogbiznisz, a prostitúció vagy a fegyverkereskedelem. Valószínűsíthető tehát, hogy nemcsak szingapúri/magyar, hanem orosz, kínai, balkáni, albán és olasz bundamaffia is működik, nagyságrendileg jóval több manipulált mérkőzéssel és adott esetben – a meccsek fajsúlyát tekintve – sokkal exkluzívabb „portfólióval”. Itt nem lesz happy end.