Szembesítés, 60 év után

Kevesen emlékeznek az 1962-ben nagy port felvert per részleteire. Bíróság elé állították egy, a szlovák nemzeti felkelés leverése után működött szlovák partizánvadász egység tagjait, azzal vádolva őket, hogy a fasisztákat támogatva részt vettek két község, Kľak és Ostrý Grúň felperzselésében és lakossága többségének kiirtásában. A vádlottakat sokévi börtönre, egykori parancsnokukat, Ladislav Nižňanskýt pedig távollétében halálra ítélték.

Akkor az lehetett az ember benyomása, hogy a lakosság általános elismeréssel fogadta a nyomozók teljesítményét. A valóságban azonban csak a kételyt nem ismerő apparatcsik és a két partizánközséget környező térség lakossága hitte el, hogy valóban banditákat állítottak bírák elé. A módjával tamáskodók fejcsóválva mondták: Hihető, hogy felgöngyölítésükhöz 17 évre volt szükség? A Tiso páter rezsimje után nosztalgiázók pedig, ahol csak tehették, hirdették az igét: Lám, újabb kirakatper! Akkor már megtörtént az 50-es években elítéltek óvatos rehabilitálása, a nép tudott a 20. szovjet pártkongresszuson elhangzottakról, így a rendszerrel rokonszenvezők sem tekintették szentírásnak, amit az újság írt. Az Edelweiss (havasi gyopár) partizánvadász egység bizonyíthatóan elkövetett rémtetteiről szóló újságcikkeknek az emberek félig-meddig adtak hitelt. Aki sokat hazudik, annak már akkor se hisznek, ha véletlenül igazat talál mondani.

Ahhoz, hogy a rezsim vezetői végül is látványos perre vigyék a dolgot, a nácivadász Wiesenthal-központ „súgására” is szükség volt. Történelmi tény, hogy a háborús bűnösök felelősségre vonásában a zsidó nyomozóknál egyetlen nemzet bűnüldözői se voltak következetesebbek. Megalapozottan feltételezhető, hogy az Edelweiss különítmény egykori tagjai kilétéről a csehszlovák hatóságok már jóval 1962 előtt is tudtak. Hogy látványos perre kerítettek sort, ahhoz a Wiesenthal-központ adta meg a végső lökést. A prágai politbüró belátta, oltári botrány kerekedhetne, ha továbbra is egy későbbi, a rezsim szempontjából alkalmas időpontra „jegelnék” a partizánvadászok ügyét. Zsidó viszonylatban is sok volt a vádlottak rovásán; 18 üldözött izraelita polgári személyt is kivégeztek.

A halálbrigádból a közlegények vitték el a balhét, parancsnokuknak pedig 87 éves koráig nem esett bántódása. Ez a hidegháború számlájára írható. Nižňanský szolgálatát később Keleten és Nyugaton egyaránt, számos ország igénybe vette. Az Edelweiss parancsnoka 1942 után harcolt a szovjet hadsereg ellen, a felkelés kitörése után az ellenkező oldalra állt, leverését követően a fasisztákhoz szegődött, és Himmler személyesen részesítette dicséretben az angol–amerikai misszió likvidálásáért. A háború után az amerikaiakat is kiszolgálta. A most kezdődött bűnperben majd vallomást tesz egy túlélő. Szeme láttára irtották ki egész családját. Nem csodálkoznék, ha a védő szembesítést kezdeményezne, és a tanúra rábizonyítaná, hogy nem vehető komolyan, mert a vádlottat nem tudja azonosítani.

Egy derék hazafi lelkendezve így vélekedett a bűnperről: Nižňanský már 1944-ben is a kommunizmus ellen harcolt.